1870.
4551870.
A szabad rendelkezési, vagy mint némelyek nevezik, titkos pénzalap oly tárgy, melyet nem azért, mert a miniszteriumot bármi tekintetben dotálni akarnók, hanem mert minden államéletben vannak költségek, melyeket sem előre meghatározni, sem utólag – mint a magyar ember szokta mondani – dobra ütni nem lehet, a parlamentáris monarchiákban mindenütt egy vagy más czím alatt megszavaznak.
Minden parlamentben, minden törvényhozásnál a költségek kevesbítése és az adózó nép lehető kímélése a fő tekintet a költségvetés megállapításánál; és mind a mellett 456más országok sem menekülhettek meg ezen tehertől, mert azt szükségesnek tartották.
Nem akarok részletekről szólani, általában említem csak meg: ki nem tudja, hogy nekünk – fájdalom! számos ellenségünk van? – Ez ellenségek nem épen az államhatalmak nevében lépnek fel, hanem hogy fellépnek, itt mindenféle eszközökkel, pénzzel is, erről talán több van tudva, mint a mi gyanúra szükséges; adatok is lehetnének talán felhozhatók, melyekbe azonban nem bocsátkozom. Bármely módon támadtatik meg valamely állam, vagy konszisztencziája, belszervezete, megtámadtatik gyakran nem azok által a kik ezen államnak tagjai, polgárai és dolgaihoz joggal és szabadon hozzászólhatnak, hanem mások által. Az ily megtámadások ellen védelem szükséges. Kérdem: mi a természetes védelem minden fondorkodó, titkos megtámadás, ellen? Fegyver, ágyú az ellenszer? Ez bizony nem képes véleményeket megszerezni, agitácziókat, értem az ellenségeseket itt az országban, erőszak nélkül meggátolni.
Azon kívül sok ember van, a ki múlt érdemeinél fogva is segélyezést érdemel, és nyiltan az államköltségvetésbe föl nem vétetett, és fül nem is vehető. Nem akarok senkit nevezni, de tudjuk, hogy sokan vannak, nem e házban, hanem az országban özvegyek, elnyomorodottak, kiknek néha ily segély bizony nagy fontosságú és morális hatású. Mindezek a rendelkezési alapból kerülnek ki.
A dolognak másik oldala pedig az, hogy megválogatja az ember azon embert, a kire a rendelkezési alapot bízza 457oly módon, hogy az ő diskrecziójától függ, hogy azt mire használja.
Igen, de épen azért, mert mi megválogatott emberekre akarjuk azt bízni, t. i. a Magyarország kormányát vezető miniszteriumainkra, teljes hitem és meggyőződésem az, hogy ők e pénzalapot egyedül szükséges és az országra nézve hasznos czélokra fogják fordítani, hogy azzal soha semmiféle alacsony czélokra működni nem fognak: épen azért állásuk, helyzetük, személyük iránti bizalommal merem rájok bízni ezen összeget.
A mózes-vallást követők, úgy látszik, itt Magyarországban két különböző felekezetre oszlottak; az egyik a másiktól, a mint azt maguk állítják, valóságos dogmatikus kérdésekben is különbözik. Ők az iránt, úgy tudom, megkérdeztek számos külföldi tekintélyes rabbit, és azok nézete is az, hogy a két felekezet közt valóságos dogmatikus különbség létezik.
Már ha a vallásszabadságot csakugyan óhajtjuk, ha azt elvben is kimondtuk; ha óhajtva várjuk azon törvényjavaslat minélelőbbi beterjesztését, melyben a vallásszabadságnak teljes mértékben gyakorolhatása bővebben ki lesz fejtve, melyben az is valószínűleg ki lesz mondva, miszerint minden felekezet egyesülés útján külön alkothasson testületet: én nemcsak helytelennek, s károsnak, de jogtalannak 458is tartanám, ha két oly felekezetet, mely egymástól dogmákra nézve is különbözik, egy egyház, egy testület alá akarnánk szorítani. Természetes következménye a vallásszabadságnak az, hogy a kik csakugyan dogmákban különböznek egymástól, külön felekezeteket alkossanak.
Szokjunk már egyszer hozzá, ismerkedjünk meg a parlamentáris alkotmány természetével. A parlamentáris alkotmány lényegében fekszik az, hogy az országgyűlés a törvényalkotásban lényeges részt vesz, a törvények végrehajtásába nem avatkozik: mert a törvények végrehajtásának felelősség alatt kell történni, az országgyűlés pedig nem, hanem csak a kormány felelős. Ha az országgyűlés össze akarja zavarni a hatalmakat, ha ő azt hiszi, hogy nemcsak ellenőrködik, hanem végrehajtó hatalmat is gyakorol, akkor kész a zavar az országban, mert ez által a felelősséget lerontottuk, a helyett, hogy azt biztosítottuk volna.
Ha valaki azt mondja, hogy pressziót gyakorol ez vagy amaz a házra, vagy a pártra, mindig azt kérdem micsoda mérvű pressziót ért szóló ez alatt? Pressziót bizonyos tekintetben minden ember gyakorol a másikra, kivel 459egy téren áll. Martinuzzi, ki kétségen kívül eszes ember és nagy államférfiú volt, midőn Petrovich és Török Bálint mellé gyámtársúl rendeltetett, azt mondta: Qui socium habet, dominum habet. Még azon két ember is, kik csupán útazásra egyesülnek, egymásra pressziót gyakorolnak. különben megszűnik minden kapocs, minden viszony közöttük.
Politikai pártok mindig gyakorolnak pressziót egyes tagjaikra. De próbálja csak meg egyszer és írjon ki a kormány oly kölcsönt, melyet az országra nézve károsnak tartok: ép oly határozottan független leszek, mint akárki más.
Nekem nagyon szívemen fekszik, hogy a számvevőszék létrejöjjön; én azt nem kérdem: a miniszterium akarja-e a számvevőszéket? azt sem kérdem: melegen akarja-e vagy közömbösen? Én rám nézve elhatározó nem volna, ha a miniszterium akarná is: mert ha én részemről károsnak tartanám, ez esetben ellene szavaznék. És ha a miniszterium nem akarná is, de én hasznosnak, szükségesnek tartanám, rá szavaznék.
A kormánynak egy orgánuma van: a hivatalos közlöny: a jobb pártnak egyetlen megbizott orgánuma sem létezik. Nincs oly orgánum, melyet a párt, mint párt fentartana, 460nincs oly orgánum, melyet a párt, mint párt befolyásával támogatna. Mindenik lap a maga és munkatársai nézetének ad kifejezést. Bármit ír az egyik vagy másik lap, azért a párt szolidaritást soha nem vállal; mindegyik független, mindegyik a maga nézetét írja le. A lapoknak s dolgozó társaiknak lehetnek egyéni szimpathiáik, antipathiáik; azokat követhetik, fejtegethetik; de az országnak nem szabad szimpathyák és antipathiák szerint eljárni. Az ország előtt csak a haza érdeke az irányadó, nem pedig az, hogy melyik hadakozó fél iránt érez több vagy kevesebb rokonszenvet. Ezt azért kellett kimondanom, mert már igen régóta tapasztalom, hogy külföldön egyik vagy másik lapot, egyik vagy másik párt orgánumának tekintenek. Újolag ismétlem, hogy egyik lap sem orgánuma a pártnak. Ha a párt egyes tagja, egyik vagy másik lapnak dolgozó társa, ama lapban csak saját és nem a párt nézetét adja elő. A párt tehát e részben minden szolidaritást elmellőz magától, és nem akarja, nem óhajtja, hogy egyik vagy másik lap politikai előadásai a párt véleményének, a párt megállapodásának tekintessenek; a párt véleménye és megállapodása ezen részről épúgy, mint a bal oldal részéről e házban nyilatkozik; ez az egyetlen kompetens hely, hol annak nyilatkozni szabad és kell.
