AZ ERDÉLYI HÖLGYEKNEK. PEST, január 13-án 1863.
AZ ERDÉLYI HÖLGYEKNEK.
PEST, január 13-án 1863.
[114]
PEST, január 13-án 1863.
[114]
Erdély tisztelt Hölgyei! A polgári kötelesség egyszerű teljesítése nem adhat igényt megkülönböztetésre vagy köszönetre. Rendkívűl meglepő vala tehát reám nézve azon 304nagybecsű emlék, melylyel engem, egyszerű honpolgárt, az erdélyi nők kegyessége megtisztelt.
Mélyen érzem e megtiszteltetésnek nagy becsét, de érzem egyszersmind, hogy a hon javára irányzott őszinte törekvésem, melytől a kedvező végeredményt a sors megtagadta, ily kitűntetésre nem vala méltó. Megnyugvást csak azon hitben lelek, hogy a kitűntetés által Erdélynek hölgyei buzgó részvétöket akarták kijelenteni azon szent ügy iránt, melyért sok másokkal együtt én is küzdöttem.
A női kebel gazdag tárháza a kegyeleteknek. Abban minden nemes érzelem tisztább és magasztosabb. S midőn a legszentebb érdekek védelmében lankadni kezd már a férfiak ereje, midőn az elszánt akaratot is megrendítik a viszontagságok: akkor a nők lelkesedése nyújt ösztönt a kitartásra s ez által új erőt a küzdelemre.
Ha felzaklatott indulatok, nehéz szenvedések, vagy az önzésnek hideg számításai valaha képesek lehetnének elfojtani honfiaink kebelében a honszeretet érzelmét, – föntartaná azt a nők lelkesedése tisztán s önzéstelenűl. Félelem és csüggedés nélkűl ápolnák ők szívűk mélyében e szent érzelmet, felélesztenék azt ismét az egész nemzetben s ez által újra életet adnának a hazának.
Erdélynek hölgyeit e magasztos érzelmekben senki meg nem előzi. Hűven ápolták ők nemzeti nyelvünket akkor is, midőn az itt nálunk sok fényes palotában már csak vendégnek tekintetett. A családi élet csendes körében zaj nélkűl, de épen oly buzgósággal működnek ők a hon 305javán, mint a minő lelkesedéssel készek, midőn kell: tenni, tűrni s áldozni a hazáért.
Büszke vagyok tehát azon nagybecsű emlékre, mellyel engem az erdélyi nők megajándékoztak s hálás érzéssel ismerem el, hogy érdemeim hiányát kegyességük pótolta.
Legyen Méltóságod hálámnak tolmácsa azon mélyen tisztelt hölgyek előtt, kik engem e kitűntetésben részesítettek, s fogadja őszinte köszönetemet azon kegyességért, melylyel e megtiszteltetésnek egyik eszközlője volt, s azon nyájas sorokért, melyek mellett nékem a becses emlék általadatott. Mély tisztelettel
DEÁK FERENCZ.
Jegyzet. 1863-ban több derék erdélyi nő, köztük ifj. b. Kemény Istvánné sé b. Szentkereszty Karolina stb. Deákot egy szoborművel tisztelte meg s szép levél kiséretében küldé el azt neki. A szobrot átadó bizottság elnökéhez intézte e sorokat Deák. – A szoborcsoportozat talapzatával együtt 16–18 hüvelyknyi mgasságú s Alexi műve. Az egész allegoriai képletét ábrázolja annak, hogy az ország helyeselte nagy fia eljárását, s törvényeinek védelmére készen áll. A főalak Pannoniát ábrázolja s mellette az 1848-i törvényekre mutató fiú a hazafit. Pannonia jobb karjával Magyarország és Erdély egyesűlt czímerével ékesített pajzsra támaszkodva, kezében babérkoszorús kardot tart, mely azonban hüvelyében nyugszik, balkezét helyeslőleg a honfi vállán nyugtatja; helyzete félig kelő, oly módon, hogy ez állásból rögtön talpra állhat; testét művészi redőzetű szűr, mely a közvélemény tolmácsa akar lenni, takarja; derekán harcziasságot jelző pánczéling s kardkötő. A mellette álló alak nyugodtan, emelt fővel mutat az 1848-i törvények táblájára, vállát az erő jelképe, oroszlánbőr körzi, lábainál nyitott, de tört bilincs fekszik. A pompás bronzmű nyolczszögű talapzata történelmi nevezetességű 306ritkaság. Szt. István székesfehérvári bazilikájából kiásott oszlopdarabból készűlt, melyet barátjától, Henszlmann Imrétől, kapott a művész. A talapzatba metszve e sorok állnak: „Deák Ferencznek – erdélyi nők – emlékűl 1861-re.”
