I.
I.
Zala vármegye 1839. május 6-dikán tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 1644. számú pontja így szól:
«1644. sz. Kihirdettetett ő cs. kir. felségének azon kegy. kir. levele, melyben az ország gyűlését pünkösd utáni 2-dik vagyis f. é. junius 2-ikára esendő vasárnapra Pozsony sz. kir. városban tartatni, s azt Isten segedelmével ön felséges személyével megnyítani határozta; mit kir. tiszte s a közboldogság ügye kiván, Magyarország s a hozzá kapcsolt részek hű Karai s Rendeivel azon eszközökről is, melyek által az 1830: VII. törvényczikkben ennek következtéül állított, s 10 évek multa után okvetetlen elbocsátandó katonaujonczokról adott nyilvános igéret teljesíttethessék, s a magyar ezredek vitézi erejök hírének, s a nemzet dicsőségének tovább is megfelelő állapotban tartására mód nyujtassék – tanácskozandó; mihez képest ezennel kegy. meghagyja és erősen parancsolja, hogy a kitüzött napra és helyre a megye kebeléből két választott s megbizott követet, t. i. alkalmas és békeszerető férfiakat küldjön s utasítson minden mentegetés nélkül, kik az érintett közországgyűlésen jelen lenni, s ott a többi főpap, zászlós és nemes urakkal s Magyarország s a hozzá tartozó részek Karai és Rendeivel együtt egyedül az ország boldogságára, fentartására s hasznára czélzó szándékát s előterjesztéseit bővebben megérteni, s azokról tanakodni és intézkedni tartozzanak; gondoskodva a megye szorgalmatosan, hogy követei a kijelölt határnapon és helyen bizonynyal és csalhatatlanul jelenjenek meg, az ország köztörvényében foglalt büntetés alatt különben nem teendő.
A felolvasott kegy. kir. meghívó-levélnek tartalmához képest e nemes megyének igen nagy számmal megjelent Karai és Rendei azon határtalan bizodalomtól, melylyel az utolsó s oly hosszú ideig tartott, s az egész nemzet egyetemére oly jótékony hatással volt országgyűlési több érdemes követeik közől Deák Ferencz s Hertelendy Károly táblabíró, s legutolsó két követeik iránt viseltettek – most is vezéreltetve, őket közakarattal s minden legkisebb ellentmondás nélkül a jövő ország gyűlésére követeiknek elválasztották, a kik is az ily egy szívvel nyilvánított közóhajtást és bizodalmat méltányolva, a követséget el is vállalták».
A KK. és RR.-nek az 1839. évi junius 2-dik napjára Pozsony városába összehívott országgyűlése országos első űlésében az elnök jelentette, hogy a király és királyné az nap Pozsonyba érkeznek, s Szőgyény László nádori itélőmesterrel fölolvastatta a fogadás iránt készült rendszabást. Sárközy 262Kázmér, Fehérmegye követe, megtámadta annak azon pontját, hogy az ország primása ő fölségét latin nyelven üdvözli; kivánta, hogy ő fölsége magyarul szólíttassék meg, s ennek elérése czéljából a nádor közbenjárásának kikérését indítványozta. A rendek az idnítvány alapján elhatározták, hogy átalánosan minden üdvözlések és tisztelkedések egyedül magyar nyelven tétessenek, s arra a kérdésre tértek át, mit üzenjenek erre nézve a főrendeknek.
Deák Ferencz: Ha a közvéleményt jól fogta föl, akkor a főrendeknek mint ezen tábla határozatát azt kellene üzenni, hogy a RR. táblája a felolvasott rendszabás folytában elhatározta, hogy ő fölségök csupán és egyedül csak a honi magyar nyelven üdvözöltessenek, s kérjük a főrendeket, hogy a rendeknek ebbeli határozatához ők is járulni méltóztassanak.
