I.
I.
Zala vármegye 1846. junius 15-dikén tartott közgyűlésében kir. leirat olvastatott föl, mely megengedi, hogy mindaz, mi a róm. kath. vallásból az evangelika vallások bármelyikére leendő átmenet eseteit illetőleg az 1844: III. t.-cz.-ben az 5. §-on kezdve bezárólag a 11. §.-ig megállapíttatott, a görög nem egyesült vallásuakra is alkalmaztassék.
Deák Ferencz: Ezen királyi rendeletben sérelmet lát; a sérelmet nem abban látja, hogy a görög nem egyesültekre is kiterjesztetett a törvény jótéteménye, hanem abban, hogy ez országgyűlésen 588kívül történt. Az 1790: XII. t.-czikk azt mondja, hogy leges ferendi potestas a nemzet és fejedelem közt meg van osztva, pedig ily rendelet által Magyarország lakosainak tetemes osztálya fölött a kormány királyi rendelet által határozott; azért a szónok ezen rendeletet nem tartalmára, henem kiadására nézve az 1790: XII. törvénybe ütközőnek tartja, és azt hiszi, hogy kötelességünk levén a törvényeken ejtett sérelem ellen polgári állásunknál fogva fölszólalni, azért indítványozza, hogy ezt, mint országos sérelmet, jegyezzük föl a jövő országgyűlésre és adjuk követeinknek utasításba, hogy a vallási szabadságot törvény által igyekezzenek a görögökre is kiterjeszteni. Ne higgye valaki, hogy mi azt nem szeretjük, ha nekik is szabad lesz az átmenetel; mi az ellen szólalunk föl, hogy a kormány a rendek kivánságát – mi csak rajta múlt el – előbb nem teljesítette, és most önkényesen cselekszik egyoldalulag a maga hatalmával. Mi tehát ezen engedményt sérelemnek tekintsük és a jegyzőkönyvbe betegyük, hogy az 1790: XII. czikkhez ragaszkodunk, jövőre nézve pedg óhajtjuk, hogy a görög nem egyesültek is részesüljenek a törvénynek minden jótéteményében.
