I.
I.
A képviselőház és a főrendiház 1848. deczember 31-dikén estve tartott vegyes ülése elhatározta, hogy az országgyűlés az ellenséges táborba néhány tagból álló választmányt küld, mely az ország szabadsága, becsülete és jóléte alapján fegyverszünetet, s ha lehet, békét eszközöljön, s e küldöttség egyik tagjává Deák Ferenczet választotta.
Deák Ferencz: Tisztelt képviselők! Én ugyan az egész békekisérletből sikert nem remélek, mert meglehetősen gyanítom, hogy mindjárt első lépésünkben hajótörést fog szenvedni a dolog, ott t. i., hogy az a hatalom, mely ezen pesti országgyűlést el nem ismeri az ő fogalma szerint törvényes testületnek, minket semmi esetben elfogadni nem fog; azonban ha a ház velem parancsol, részemről kötelességemnek tartom teljesíteni mindazt, a mi az ország javára, habár a siker reménye nélkül is, minden esetre megkisértendő. Hanem mulhatatlanul szükségesnek tartom, a haza jelen körülményei között kivált, de átalában más körülmények között is megkivánni, hogy a tisztelt ház a kiküldöttekre nézve némely dolgokat határozottabban mondjon ki. Az ellen nincs semmi kifogásom, hogy átalános elvet állapít meg a ház a szabad alkudozásokra, mert ha ezek egyszer megkezdődhetnek, úgyis a tisztelt ház beleegyezésével lennének folytatandók. De a dolog érdemére nézve tegyük fel az eventualitásokat. Arról nem is szólok, hogy ha azon hadvezér vagy alvezér, a ki az ellenség táborát vezérli, a küldötteket tovább nem ereszti, hanem visszautasítja; mert ekkor természetesen 171magában megszünik a megbizatás; hanem mit tegyenek a küldöttek akkor, ha azon vezér azt mondja: én semmire nem vagyok felhatalmazva, én veletek semmi tractatusokba nem ereszkedem, hanem ha akartok beszélni, beszéljetek például a fővezérrel, a ki távol van, de én addig semmi fegyvernyugvásba bele nem egyezem, s a hadi munkálatokat folytatni fogom. Mit csináljanak akkor azon küldöttek? visszajöjjenek-e vagy tovább menjenek, ha azon főtábornok maga mondaná: én veletek semmi alkuba nem ereszkedem, mert sem felhatalmazva reá nem vagyok, sem el nem ismerlek titeket, mint törvényes testület küldötteit, de ha fejedelmemhez akartok járulni, fogalmunk szerint azt megkisérteni hatalmat adunk, de a hadi munkálatokat azért folytatni fogjuk: ekkor menjünk-e tovább? És mennyire s mikép hatalmazza fel a ház a küldötteket azon esetre, ha a mit adna isten, hogy megtörténhessék, fegyvernyugvást készek ajánlani? hogy ez micsoda feltételek mellett és mennyi időre köttessék? Szóval ezt átalában a küldöttekre bízzák-e avagy oda utasítják-e a megbizottakat, hogy fegyverszüneti munkálatok iránt a magyar hadsereg tábornokával intékedhessenek-e? Mert máskép a küldöttek meg fognak akadni. A másik pedig, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy addig, míg ez iránt a határozat formulázva lesz, jó volna a ház vegyes üléséből a többi tagokat is tudosítani, elfogadják-e vagy képesek-e elfogadni ezen békekisérleti megbizatást, mert a háznak nem igen lesz alkalma holnap vagy holnapután intézkedni, s mihelyt fogalmazva lesz az utasítás, a küldötteknek egymással kell érintkezni az igen hamar bekövetkezendő elindulás órája iránt; mert máskép majd késő lehetne. Jó volna tehát a megválasztott érdemes tagokat felszólítani: nyilatkozzanak az el- vagy el nem fogadás iránt, hogy ehhez képest azután a ház még ezen ülésből intézkedhessék.
