A KÉPVISELŐHÁZ FÖLIRATI VITÁJÁRÓL.
A KÉPVISELŐHÁZ FÖLIRATI VITÁJÁRÓL.
Deák kívánata volt – írta Gorove István 1866. február 20-dikán naplójába – hogy a fölirat felett ne legyenek szónoklatok részünkről s a balcentrumból. Tisza Kálmán azon megjegyzésemre, hogy Eötvös minden esetre fog szólani, azt mondá: semmi sem lehet veszélyesebb, mintha mindenki saját eszméjét rakja a fölirat alá. Ez volt-e Deák nézete is? Annyi bizonyos, hogy részünkről discussiót nem akart. E szándékát kívántuk realisálni pártunknál, s elhatároztuk, hogy nem szólunk, tulajdonkép a szólásról lemondunk. Később, midőn a jobboldal nem megtámadta, de reservákkal s föltételekkel fogadta a föliratot, kitűnt a szólás szüksége, s ekkor Deák észrevételemre, hogy ha a világtörténelmi fontosságok velleitásai emlegettetnének, én is szólok, maga is egészen buzdítólag azt mondá, hogy szóljak és 409többeknek is ajánlta ezt. Budáról is az a hír jött, hogy a császár kívánja, hogy szóljunk, hogy ne csak az adresse szellemével, de az egyénekkel is megismerkedjék. E körülmény tehát és az, hogy a szélső pártok élesen belementek a vitába, megnyitotta a zsilipet, s elállva, a pártok megállapodásától, 60–70 ember iratkozott fel, s ennek következtében a vita szélessé vált, kivált miután a nemzetiségek is beléje vegyültek.
