I.
I.
A képviselőháznak 1867. ápril 8-dikán tartott ülésében, melynek napirendjén az országos küldöttségnek a horvát-, tót- és dalmát országgyűlés küldöttségével folytatott egyezkedési értekezéseiről szóló jelentése volt, Deák Ferencz a következő határozati javaslatot tette le a ház asztalára:
483HATÁROZATI JAVASLAT
A HORVÁT ÜGYBEN KIKÜLDÖTT ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG JAVASLATA FOLYTÁN ELŐLEG MEGÁLLAPÍTANDÓKRA NÉZVE.
A HORVÁT ÜGYBEN KIKÜLDÖTT ORSZÁGOS KÜLDÖTTSÉG JAVASLATA FOLYTÁN ELŐLEG MEGÁLLAPÍTANDÓKRA NÉZVE.
A magyar országgyűlés fontolóra vette országos küldöttségének a horvát-, tót- és dalmát országgyűlés küldöttségével folytatott egyezkedési értekezésekről szóló jelentését, s fontolóra vette az ezen jelentéshez csatolt nyilatkozatoknak s mindkét részről fölhozott érveknek tartalmát. E megfontolás következtében szükségesnek tartja a magyar országgyűlés a következőket kijelenteni:
Miután azon közjogi alapelv, hogy Horvát-, Dalmát- és Tótországok a magyar koronához tartoznak, az említett országok gyűlése által is elismertetett: a magyar országgyűlés ezt mint közös megállapodást kivánja tekinteni.
E közösen elismert alapelvnek folytán szükséges:
1. Hogy Magyarország királya, a ki egyszersmind Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak is királya, ugyanazon egy koronával, ugyanazon időben és ugyanazon koronázási tény által egyszerre s együtt koronáztassék mindezen országok királyává; a koronázási hitlevél ugyanazon egy legyen, s abban necsak a magyar korona összes országainak közös alkotmánya, hanem mind Magyarországnak, mind Dalmát-, Horvát- és Tótországoknak törvényes jogai is teljesen biztosíttassanak és föntartassanak.
E koronázási hitlevelet ne az egyes országok külön képviseletei, külön tanácskozásokban, külön megállapodás által, hanem minden országokra nézve a közös országgyűlés készítse el. De az ő felsége által is elfogadott s aláirt hitlevél azon országok részeire is külön eredeti példányban adassék ki.
Szükséges továbbá:
2. Hogy mindazon esetekben, midőn a magyar korona országai mások irányában egyetemesen képviselendők, az említett országok ezen egységhez tartozzanak.
Ugyanazért, ha a közös ügyek egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő felsége többi országai és tartományai között delegatiók által lesznek elintézendők, ezen társországok is a magyar korona-országok delegatiójánál legyenek képviselve, s e képviselőiket, kik a delegatiónál szintúgy, mint a magyarországi delegátusok személyszerinti 484szavazattal birandnak, a meghatározandó arányos számban, akár velünk együtt közösen, akár magok részéről külön választhassák meg.
Hogy tehát a már mindkét részről elfogadottnak tekinthető alapelv, t. i. a magyar korona országainak ezen összetartozása tettleg is minél előbb életbeléphessen, a magyar országgyűlés, testvéri egyetértés érzetétől vezéreltetve, fölszólítja ezennel Horvát-, Dalmát- és Tótországok gyűlését: küldjön a legközelebb történendő koronázáshoz a maga részéről aránylagos számú s önbelátása szerint választandó követeket a magyar országgyűlésre, a kik jogosítva legyenek mind a koronázásnál, mind a velünk együtt közösen megállapítandó koronázási hitlevél elkészítésénél, mind pedig azon törvényeknek, melyek a közöttünk és ő felsége többi országai között létező közös ügyek miképpeni elintézésére nézve szükségesek, végmegalkotásában az említett országokat képviselni.
Minden netalán támadható aggodalmak megelőzésére nyilvánítja ezennel a magyar országgyűlés, hogy ha a horvát országgyűlés fölszólításunkat el is fogadja, ebből mi ellenök semmi következést vonni nem akarunk, kijelentvén egyszersmind már előre azt is, hogy ámbár a magyar országgyűlés azon nagyterjedelmű autonomiát, melyet a horvátországi küldöttség az általa képviselt országok részére követel, nem véli sem az említett országokra, sem a közös koronára nézve oly jótékonynak, mint ama küldöttség állította, tekintve mégis a testvéri egyetértés szükségét: hajlandó ahhoz a gyakorlatilag lehető legszélesb terjedelemben hozzájárulni.
Végre:
Azon nehézségekre nézve, melyek a területre vonatkozólag fölhozattak, a magyar országgyűlés ragaszkodik saját küldöttségének e részben az ország jogaira nézve kifejtett nézeteihez.
Ha Horvát-, Tót- és Dalmátországok gyűlése jelen testvéri fölszólításunkat elfogadja, s ezáltal azon közjogi alapelv, melyet közösen elismerünk, a magyar korona országainak összetartózandósága, tettleg is életbe lép, biztosan remélhető, hogy a Magyar- és Horvát-, Tót- és Dalmátországok között még ki nem egyenlített viszonyok minden részletei kölcsönös egyetértéssel s megnyugvással fognak elintéztetni.
A magyar országgyűlés a maga részéről mind jelenben, mind az egyezkedés további folytatásában kész lesz mindenkor Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak megadni minden biztosítékokat, melyeket 485azok történelmi és nemzeti igényeikre nézve jog és méltányosság szerint kivánhatnak.
Pesten, 1867. april 8-dikán.
Deák Ferencz,
pest-belvárosi képviselő.
pest-belvárosi képviselő.
Ugyanezen tárgyban Ghyczy Kálmán a következő határozati javaslatot terjesztette elő:
«A magyar országgyűlés fontolóra vette országos küldöttségének a dalmát-, horvát- és tót országgyűlés küldöttségével folytatott egyezkedési értekezésekről szóló jelentését, fontolóra vette az ezen jelentéshez csatolt nyilatkozatoknak, s mindkét részről fölhozott érveknek tartalmát, s e komoly megfontolás következtében szükségesnek tartja kijelenteni:
Hogy mindazokat, a miket saját országos küldöttsége Dalmát-, Horvát- és Tótországoknak a magyar koronáhozi viszonyaira és a területre vonatkozólag nyilvánított, valamint azokat is, a miket a Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége által kivánt nagyterjedelmű autonomiára nézve előadott, elfogadja.
Meg van győződve a magyar országgyűlés arról is, hogy a fönforgó viszonyok jövőrei rendezése legczélszerűbben a személyes érintkezés útján lesz, a jog és igazság szerint, mindkét fél belenyugvásával eszközölhető; óhajtja ennélfogva, hogy Dalmát-, Horvát- és Tótországok gyűlése a magyar országgyűlésre meghivatván, minél előbb aránylagos számú, s önbelátása szerint választandó követeket küldhessen, s minden netalán támadható aggodalmak megelőzésére nyilvánítja, hogy ha Dalmát-, Horvát- és Tótországok gyűlése ezen fölszólítást el is fogadja, ebből mi ellenök semmi következtetést vonni nem akarunk.
Ezeknek folytán megbízza az országgyűlés a miniszteriumot, hogy Dalmát-, Horvát- és Tótországok országgyűlésének, éppen úgy mint Fiumének és hazánk többi, még eddig meg nem hívott, de az 1848. évi V. t. cz. szerint meghivandó részeinek az országgyűlésre mielőbbi meghivatását ő felségénél eszközölje.»
Még márczius 18-dikán Miletics Szvetozár javaslatot terjesztett elő «a háromegy királyságnak Magyarországgal kiegyezkedése ügyében». Indítványozta 1.: hogy a regnicoláris küldöttség jelentése vétessék tárgyalás alá; 2.: hogy a horvát országgyűlés mentül előbb összehivassék; 3.: «hogy e közben az erőszakoskodás Horvátországban és Szlavoniában megszüntettessék». Javaslata megokolását azon óhajjal fejezte be, hogy «a kiegyezkedés Magyarország és a háromegy királyság közt minél előbb 486éressék el, előbb, mintsem képesek lennének az európai események az 1867-diki évnek 1848-dik évi fordulatot adni».
Szentkirályi Mór mindjárt az indítvány előterjesztése után óvást tett az ellen, hogy Horvátország, Szlavonia és Dalmátia háromegy királyságnak neveztessék. Ezen kifejezést eddigi törvényeink nem ismerik.
