AZ ORSZÁGGYŰLÉSI IFJUSÁGHOZ.
AZ ORSZÁGGYŰLÉSI IFJUSÁGHOZ.
1867. február 18-dikán estve, mint a Pesti Napló irta, «a szó szoros értelmében önkéntes világítás ragyogó árjában uszott a főváros. A néptömegek mint óriási hullámok tolultak már egyik szakadásból a másikba, midőn az országgyűlési ifjúság százakra menő fáklyákkal, az egyetemi dalárda és czigányzene kiséretében saját köri helyisége előtt összecsoportosulva onnan esti 8 órakor megindult. A roppant menet szakadatlanul éltetve Deákot, Andrássy Gyulát és a miniszteriumot, a Barátok-terén keresztűl az úri-utczába nyomult, hol a Deák-kör helyisége előtt megállapodott. Midőn a kitárt ablak mélyedésében Deák Ferencz megjelent, földrengető 343éljenzés fogadta; a nagy tolongás miatt azonban sem az egyetemi dalárda nem énekelhetett, sem senki az ifjuság közűl nem beszélhetett; így a közönség folytonos éljenzéssel üdvözlé Deákot. Egy harsány «halljuk»-ra egyszerre mély csend állott be, mire Deák meghatva, meleg szavakban köszönte meg a megemlékezést, s egyszersmind buzdítá az ifjuságot a további kitartásra, «mert a hazának – úgy mond – mindig, s ezután talán még inkább lesz szüksége ernyedetlen és csüggedni nem tudó hazafiakra. Legyenek önök, kik ezen hitemnek most még csak zálogai, egykoron majd e zálog beváltói is». A beszéd végeztével harsány riadással éltetve Deákot, a váczi-, Dorottya- és Fürdő-utczán át a József-térre indult és itt Andrássy Gyula gróf lakása előtt állott meg a menet.»
A «Hon»-ban a következő tudósítás jelent meg: Budapest ma ünnepélyes hangulatban van. A mint a kir. leirat tartalma köztudomásra jutott, a középületeken és magánházakon kitűzték a nemzeti lobogókat. Estve 7 óra felé kezdődött az ünnepélyes kivilágítás. Sok ezer ember hullámzik az utczákon. Az egyetemtérről 8 óra után fáklyásmenet indult az ifjuság részéről. A Deák-kör úri-utczai helyiségei elé mentek s a menethez csatlakozott közönséggel együtt zajosan éltették az ott jelenlévő Deák Ferenczet.
