NÉZETELTÉRÉS A KÉT PÉNZÜGYMINISZTER KÖZT AZ ÁLLAMADÓSSÁG KÉRDÉSÉBEN.
NÉZETELTÉRÉS A KÉT PÉNZÜGYMINISZTER KÖZT AZ ÁLLAMADÓSSÁG KÉRDÉSÉBEN.
A Magyarország iránt rokonszenvet tanusított «Wanderer» bécsi lap 1867. augusztus 22-diki számában «Az államadósság kérdése» czím alatt czikket tett közzé, a melyben a többek közt ezeket irta:
«Nyivános titok, hogy nagyon nyomatékos hangok nyilatkoznak a kamatleszállítás mellett, mert ebben látják az egyetlen eszközt az elviselhetetlen deficit megszüntetésére; ellenben más oldalról az államhitel érdekében, a melyre Ausztriának anyagi jóléte fokozása végett különösen a legközelebbi időben nagy szüksége lesz, az ily rendszabályt a leghatározottabban perhorrescálják, s a deficitet ezentul is közönséges pénzügyi műveletek utján kivánják fedezni. Előbb e két elv egyikének kell elfogadtatnia, s az összes tehernek nagyságára nézve kell tisztába jönni, mielőtt fölosztása a két államfél között szóba jöhetne, s úgy látszik, hogy az osztrák deputatio válasziratával ezt a döntést, habár formailag nem is lenne kötelező ereje, akarja elérni. Erre különösen azon hírek indíthatták, a melyek tudni 175akarják, hogy az éppen említett pontra nézve a két pénzügyminiszter nézete közt nincs egyetértés, hogy az egyik a kamatok leszállítását, tehát nem kevesebbet, mint állambankrottot, a másik az eddigi pénzügyi műveletek folytatását, más szóval a folytonos adósságcsinálást kivánja. A magyar küldöttséget utasítása nem köti meg abban, hogy ne nyilatkozzék a két nézet valamelyike mellett, s ahhoz képest, a mint az egyik vagy a másik nézet győz, kénytelen lenne az egyik vagy másik pénzügyminiszter helyét utódjának átengedni, a ki kész volna a győztes elvet érvényre juttatni.
Abban, a mit az imént előadtunk, találják magyarázatukat a nehány nap óta keringő hirek egy partiális miniszterválságról, noha egyelőre semmiféle tényen nem alapulnak; hogy közönséges szólásmóddal éljünk, a jövendő eseményeknek előrevetett árnyékai azok, s a legközelebbi napokban valókká válhatnak, ha e pillanatban nem is azok.»
