Ő FELSÉGÉNEK ÉS A MONARCHIÁNAK CZÍMÉRŐL.
Ő FELSÉGÉNEK ÉS A MONARCHIÁNAK CZÍMÉRŐL.
Ő felsége Bécsben 1868. november 14-dikén a következő kéziratot intézte Beust b. közös külügyminiszterhez:
«Miután az ujonnan rendezett alkotmányos viszonyok igénylik, hogy a felségi jogaim körébe tartozó cselekvényeknél, s különösen az idegen hatalmakkal nevemben kötendő állam-szerződésekben megfelelő czímezések és elnevezések vétessenek alkalmazásba: rendelem, hogy ezen szerződések bevezetésében, ott, hol személyemre, mint szerződő félre s meghatalmazóra történik hivatkozás, czímem jövőre a következő szerkezetben használtassék: «Ausztriai császár, Csehország királya, stb. és Magyarország apostoli királya»; a szerződések szövegében pedig a diplomatiai gyakorlathoz idomítandó rövidebb szerkezet alkalmaztassék, névszerint e czím: «Ausztriai császár és Magyarország apostoli királya»; rövid megnevezésül pedig: «ő felsége a császár és király», vagy: «ő császári és apostoli királyi felsége». Elhatároztam továbbá, hogy az uralkodásom alatt alkotmányosan 83egyesült királyságok és országok összeségének megjelölésére fölváltva ezen elnevezések használtassanak: «osztrák-magyar monarchia» és «osztrák-magyar birodalom».
Ezen elhatározásomról Ön mind a birodalmi tanácsban képviselt királyságok s országok minisztertanácsát, mind a magyar miniszteriumot értesítendi s intézkedni fog az iránt, hogy a megváltoztatott czímnek megfelelő kifejezések és elnevezések követségeim által a külföldön notificáltassanak, s hogy azok az államjogi és diplomatiai okmányokban is egyaránt használatba vétessenek.»*
A balközép egyik vezető tagja pártjának ez ügyben tanusított magatartásáról a következőket irja e gyüjtemény szerkesztőjének:
«Mikor a balközéppártnak a delegatióban való részvétel kérdése miatt szétvált tagjai egymással ujra egyesültek, a párt egyenesen kimondotta, hogy a delegatióban való részvétel vagy az ettől való tartózkodás pártkérdést többé nem képez, s mi, a kik tagjai voltunk a delegatiónak, határozottan benne is akartunk maradni, s nem is volt ehhez a párt részéről semmi föltétel kötve.
Az idő haladván, midőn, az első delegatióban történtek ellenére, a czímkérdésben nem mutatkozott semmi megfelelő intézkedés, csakis mi delegatusok beszéltük meg, hogy, ha ez ügyben semmi positivumot nem tudunk meg, kilépünk a delegatióból.
És míg Andrássyék bona fide vélték, hogy mi a czímkérdést ürügyül használjuk, addig mi, midőn pár nappal a delegatióból történt kilépésünk után a czímkérdés szerencsés megoldása nyilvánvalóvá lett, meg voltunk arról győződve, kissé haragudtunk is miatta, hogy Andrássy kijátszott bennünket, s készakarva késett a legf. kézirat közzétételével, hogy minket így a delegatióból kiugraszszon.
Példa lehet ezen magában véve csekély fontosságú eset arra, hogy milyen könnyen érthetik és magyarázhatják félre egymás intentióit a parlamenti vita hevében még olyanok is, kik, ha egymás ellen néha éles politikai küzdelmet folytattak is, egymás személyét és hazafiságát sohasem támadták meg s maguk közt a baráti jó viszonyt is föntartották.»
