2. FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI KULTÚRÁK
10682. FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI KULTÚRÁK
A felvilágosodás nagy erdélyi előretörésének bemutatása előtt, ellenpontszerű előhangként, ismételjük el a korai felvilágosodásnak az 1711 és 1770 közti időszakban elszenvedett látványos vereségeit. A Francke-tanítvány pietista tanárok kiűzése a szebeni evangélikus gimnáziumból és a Graffius püspök vezette konzervatívok hajszája a pietizmus ellen az erdélyi evangélikus egyházban, Köleséri magára maradása, bukása és kéziratai egy részének sorsa halála után, a Huszti elleni támadások, a külföldi tanulmányutak megszorítása (majdnem a teljes eltiltásig): a felvilágosodás útja nem volt éppen egyértelmű diadalút. Az 1770-i korszakfordulón azonban már észrevehetően jelen van. Német egyetemek hazatérő magyar és szász diákjai, az első rendszeresebben Erdélyben játszó német színtársulatok elhozzák a német kultúra üzenetét. Magyar arisztokraták fordítgatják a francia irodalom reprezentatív vagy kevésbé reprezentatív, de mégiscsak a kor Nyugat-Európájának levegőjét hozó termékeit, s felmerül az igény a szellemi élet központi fórumának megteremtésére – ez a kiinduló helyzet. Korszakunk elején szinte robbanásszerűen jelenik meg az új gondolatvilág, az új kultúra. Az erdélyi szellem, az ország történetében nem először s nem utoljára, jócskán előbbre tart, mint ami a nyomorúságos gazdasági-társadalmi valóságból következnék. S különös, de érthető ellentmondásként együtt jelenik meg a nemzetekfelettiség illuminista eszmeköre és a nemzeti kultúrák hirtelen új lendülete, a polgári nemzeti kultúrák megalapozása. Chr. Wolff híve vagy Montesquieu fordítója, a szabadkőművesség nemzetközi szervezetének tagja, a felvilágosult abszolutizmus Habsburg-változatának nemzetekfelettiségét lojálisan valló művelt főhivatalnok s az eleve nemzetközi természettudomány művelője az egyik oldalon – s a nemzeti kultúrák megteremtői a másikon? Nincs ilyen határ: a kor szellemi életének erdélyi reprezentánsai általában mindkét oldalhoz tartoznak valamiképpen, változó módon és mértékben. Erdély nemzetiségi viszonyainak s a szellemi „ancien régime” természetének ismeretében ez nem meglepő.
