ANDERSEN, HANS CHRISTIAN (1805–1875) dán költő és elbeszélő
Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szivedben
örök a fagy?
Képeskönyv kép nélkül. Előhang. – Magyar Helikon, Bp., 1958. 5. Hajdu Henrik;
A hétköznapi életben is vannak tragédiák.
Az igazi eredetiség ritka… A költészet legsúlyosabb átka a középszerűség.
Ne rágódjunk kis hibákon, hanem örüljünk a jónak!
Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik.
A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.
A Szerencse-tündér sárcipője – Mesék és történetek. Európa, Bp., 1959. 115. Rab Zsuzsa;
Utazni csupa gyönyörűség volna … ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk. Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok…
Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.
Baráti szövetség – Uo. 176.;
Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!
A rút kiskacsa – Uo. 221.;
…úgy látszik, a mai világban csak az viszi valamire, akinek pocakja van. Azt észreveszik.
A versenyugrók – Uo. 288.;
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
…magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.
Szívbéli fájdalom – Uo. 380.;
…a becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél, előrehajtja az embert.
Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.
Minden a helyén legyen – Uo. 383.;
Egyszer fönn, egyszer lenn – ilyen a világ sora… Föl meg le, le meg föl – ezt bizony a legtöbb ember megpróbálja. A végén aztán valamennyien toronyőrök leszünk, s a magasból szemléljük az élet minden dolgát.
Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!
Ole, a toronyőr – Uo. 495.;
…kukorékolni mégiscsak nemesebb dolog, mint unni az életet és letörni!
A kakas meg a szélkakas – Uo. 513.;
…a mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni!
„Jól van, apjuk!” – Uo. 522.;
…a lidércek a városban vannak, őrizkedjetek tőlük…
A lidércek a városban vannak – Uo. 551.;
Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
Az ezüst húszas – Uo. 556.;
Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.
A börglumi püspök és atyafisága – Uo. 558.;
…felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel, nem hal meg soha!
A népdal madara – Uo. 571.;
Az ember a legelbizakodottabb teremtmény a földön!