LJUBEN PETKOV (1939–) bolgár regényíró
LJUBEN PETKOV (1939–) bolgár regényíró
Amikor valami becses dologtól veszel búcsút, szíved jobban megkérgesül. Ám ha földedtől válsz el, már senkid sem marad – sem barátod, sem rokonod.
Ne fogadjon el az ember sohasem hízelgést és szép szavakat. Jönnek napok, amikor mindezek megtoroltatnak.
… az ember számára a legkeményebb föld az emlék – a szép, a jó emlék. Az emlék önmaga azonban nem melegít.
Az embernek és a kígyónak, mielőtt meghalna, a leghalálosabb a marása.
…mit meg nem tesz a városi élet: legelőször befödte a földet aszfalttal és kockakövekkel, hogy egy szál növény ki ne nőjön. Aztán megint csak kőből fölépítette a magas házakat, hogy megfossza a népeket a helyek látványától – veszélyes valami a hegy. Csak az ég marad szabadon. De ez a legcsúfabb hazugság: az igazi ég rejtve marad a városi emberré lett paraszt előtt. Ez az ég nem tiszta, korom és maró füst felhői csíkozzák, ez az ég halott.
… a talpnyaló … nem változik, csak idomul, vegyül, az alkalomnak megfelelően. És semmi sem fogja – se a pásztortőr hegye, se a betyárpuska golyója.
Zöld keresztek, 1. f. – Európa, Bp., 1977. 5. Szondi György
