REBREANU, LIVIU (1885–1944) román elbeszélő és színműíró
REBREANU, LIVIU (1885–1944) román elbeszélő és színműíró
Ha földet akarsz, műveld is meg! Akinek földje van, szeresse, művelje meg, vagy mondjon le róla!
Lázadás. Megmozdul az ország. Hajnalodik. – Európa, Bp., 1977. 32. Gáldi László;
Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő, mert megrövidíti az éjszakai nyugodalmat, hanem különösen azért, mert kínzó gondolatokat sugall, amelyek a lelket csápjaik sűrű hálójába fogják.
Uo. 47.;
…az igazság nem kerül semmibe, ezért nincs is keletje manapság!
Uo. 58.;
…a polgárság támasza és talpköve a hivatalnok és nyugdíjas; ezért hiszi mindegyik magáról azt, hogy az államnak éppen őróla kell gondoskodnia…
Uo. 59.;
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad…
Uo. 62.;
A pásztor, aki elhagyja nyáját, rosszabb, mit az, aki rosszul vezeti, mert a magára maradt nyáj szerteszéled; amelynek pedig pásztora van, akár jó, akár rossz, mégiscsak együtt marad…
I. m. A föld – Uo. 75.;
…az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha mar a W dogtalanságba is belekóstolt…
I. m. Villámfényben – Uo. 202.
Hamissággal egyszer-kétszer átlábol az ember a patakon, de a nagy vizet nem ússza meg szárazon. Igazsággal viszont a tengeren is átkelhet.
I. m. A tűzvész. A láng fellobban – Uo. 393.
