FREUD, SIGMUND (1856–1939, osztrák orvos)
FREUD, SIGMUND (1856–1939, osztrák orvos)
Hosszú habozás, tétovázás után arra az elhatározásra jutottunk, hogy csak két alapösztönt veszünk fel: az erószt és a destrukciós ösztönt … Az erósz arra törekszik, hogy mind nagyobb egységeket hozzon létre és őrizzen is meg, célja tehát a kötés, a kapcsolat. A másik ösztön éppen ellenkezőleg arra, hogy a kapcsolatokat felbontsa, tehát hogy a dolgokat tönkretegye.
… többé nem homályos számunkra a kulturális fejlődés értelme. Erósz és halál életösztön és destrukciós ösztön közötti harcokban nyilvánul meg, ahogyan azt az emberi faj végigküzdi. Ez a harc voltaképpen az élet lényeges tartalma, és azért röviden úgy határozható meg a kulturális fejlődés, mint az emberi faj létküzdelme.
… a tanítókban és tekintélyekben az apa szerepe folytatódik…
… Az emberek a természeti erők feletti uralmukban odáig jutottak, hogy segítségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtaniuk. Innen származik jó része jelenlegi nyugtalanságuknak, boldogtalanságuknak, szorongó hangulatuknak.
Sokszor volt alkalmunk, hogy fontos kulturális teljesítmények gyökereinél a tulajdonképpeni érzelmi ambivalenciát, az egyazon tárgyra irányuló szeretet és gyűlölet összefonódását felmutassuk …
… a művészet olyan köztes birodalmat képez a vágyakat megtagadó realitás és a vágyakat teljesítő képzelet világa között, olyan területet, amelyben a primitív emberiség törekvései a teljhatalomra érvényesen megmaradtak.
… a mítoszokat és meséket ugyanúgy lehet értelmezni, megfejteni, mint az álmokat …
A művész mindenekelőtt önfelszabadításra törekszik, és ezt – műve közvetítésével – más, hasonló elnyomott vágyaktól szenvedőknek is megadja. Vágyfantáziáit ugyan beteljesítettként ábrázolja, de azok csak átformálás által lesznek műalkotássá, amely átformálás e vágyak kihívó jellegét enyhíti, személyes eredetüket eltakarja, és másoknak-a szépség törvényeinek beteljesítésével – az öröm csábító jutalmait juttatja.
Úgy véljük, hogy az emberiség a kultúrát, az élet nyomorától sarkallva, az ösztön-kielégítés megszorítása árán teremtette meg, és teremti jórészt újra meg újra, amennyiben az egyén, aki az ember közösségbe újonnan belép, az ösztönkielégítésről való lemondásában az összesség javára hozott áldozatot megismétli. Az így felhasznált ösztönerők között a nemi gerjedelmek jelentős szerepet játszanak; ezek a gerjedelmek eközben szublimálódnak, azaz szexuális céljaiktól eltérülnek, és szociálisan magasabban álló, immár nem szexuális célok felé irányulnak. Ez az építmény azonban ingatag…
Id.: Poszler György: Találkozások, Bp., 1992.
