GOLDING, WILLIAM (1911–1993, angol író)
GOLDING, WILLIAM (1911–1993, angol író)
Figyelemre méltó felfedezés, ha rájövünk, milyen keveset is tud egyik ember a másikáról. Hasonlóképpen pont akkor, amikor a legbiztosabbak vagyunk abban, hogy gondolatainkat és tetteinket sűrű homály fedi, elkeseredetten, ámultan tapasztaljuk, hogy fényes napvilágnál, mindenki szeme láttára folytattuk üzelmünket. Olykor ez a felismerés vakító, megsemmisítő, megrázó erejű.
Az egyszerűséghez a gaztetten át visz az út.
Csodálkozva élek; csodálkozva is halok meg.
Mindannyian egyenlők vagyunk. Hiszek ebben. Még ha többé-kevésbé negyedosztályú hit is.
A valódi katasztrófa, a nyilvános megbélyegzés valódi oka nem az, hogy jó vagy rossz-e az ember – mindkét rendbe tartozókat egyfajta méltóság övezi –, hanem ha valaki nevetséges bolond, és ezt még világgá is kürtöli…
A történelem: átejtés. A történelem az a semmi, amit az emberek a semmiről összeírnak.
Valamikor a nők előbb megnéztek maguknak, aztán megtudták, ki vagyok. Manapság, ha nagy ritkán elvetődöm valami társaságba, a nők csak akkor néznek meg maguknak, ha már tudják, ki vagyok.
… ha az ember a jó könyveit meg akarja írni, meg kell írnia a rosszakat is.
… a boldogságba is beleunhat az ember, de hát ne panaszkodjunk a vajas kenyérre, hanem együk meg szépen …
Látható sötétség. Bp., 1991. Béresi Csilla. Papíremberek. Bp., 1994. Kada Júlia.
