ILLYÉS GYULA (1902–1983, költő, író, műfordító)
lesz azé, aki műveli,
hamis a jog, az ige, törvény,
mely másként s másnak rendeli!
nem menekülhetsz, – bárhová kerülj!
ki a szennyet a szemétre,
házad tája ez az ország,
takarítsuk ki a mocskát!
Kellene: honnan jössz, – azzal ecsém: hova mész!
ahogy esik.
Egyet nem üt le testéről sosem:
bilincseit.
nem volt elég, hogy el ne essen,
tudd meg, az volt a csoda itten,
hogy össze nem dőlt már elébb!
Mert növeli, ki elfödi a bajt.
Nem amik állják az időt!
Hanem a gyékény, a nád, a kéreg.
ejtenek ilyet, vagy prolik, az fölbosszant. De hogy
kandidátus mondta ki – élcül – azt, hogy
„s mi baj, ha ötödrangú nyelvek népe fogy?”
baszk, se…” Azt hiszed, nem kapcsolom,
micsoda ócska téma ez már s hogy hova kerül
amúgy se
változatos művem e nem up to date falovon?
s mert szemmel jelt adott („beteg vagy”) feleségem,
hanem, hogy támad-e egy kis csönd e szó körött,
afféle baljós holdudvar, hogy üldözött.
bomba, lobogó város, pernye és üszök
helyett édes Camel-füst fellegében.