MILLER, ARTHUR (1915–, amerikai dráma- és regényíró)
MILLER, ARTHUR (1915–, amerikai dráma- és regényíró)
… a megfutamodás valószínűleg az a legtökéletesebben fejlett képesség, amellyel a legtöbb ember rendelkezik és a valóságban rendkívül kevés az olyan konfliktus, amelyét – ha kell, minden áron! – megoldáshoz juttatunk.
… ha valaki azt hiszi, hogy lehet darabot írni „érdek nélkül”, az éppen úgy téved, mint aki azt hiszi, hogy lehet szeretni – közömbösen.
… amit én kerestem, az a csodálatos dolog volt, hogy a cselekedetek következményei éppen olyan valóságosak, mint maguk a cselekedetek, -jóllehet nem nagyon vagyunk tekintettel rájuk akkor, amikor tetteinket végrehajtjuk …
… erősebb, mint az éhség, a nemiség vagy a szomjúság – az a vágy, hogy legalább egy ujjlenyomatot hagyjunk magunk után valahol a világban.
… a tragédia tartós vonzóerejének az a magyarázata, hogy szembe kell néznünk a halál tényével, ha meg akarjuk erősíteni magunkat az életben, …
… vannak emberek a világon, akik a gonoszság szolgálatába álltak és akiknek beteges példája nélkül fel sem ismerhetnők a jót. A gonoszság nem valami tévedés, hanem tény, önmagáért való. … az egyetlen próba, amelynek izgalmát és veszélyét érdemes megkockáztatni, amely a legszélesebb skálájú és a legmagasabb rendű: a nép ítélete.
… egy színmű legfelsőbbrendű feladata, hogy felébressze a közönség szenvedélyeit úgy, hogy a szenvedélyek hullámain új kapcsolatok támadjanak ember és ember között, valamint az emberek és az Ember között.
A realizmusról. Bp., 1959. Varannai Aurél
