PECCEI, AURELIO (1908–1984, olasz közgazdász)
PECCEI, AURELIO (1908–1984, olasz közgazdász)
Most először van úgy, hogy az emberiség egy szál magában néz farkasszemet önnönjövendőjével, első ízben van a jövő férfiak és nők kezében annyira, hogy meghatározhatják a Föld nevű űrhajó további utazásának irányát az eljövendő századokra … Nagyszabású feladatunk teljesítéséhez nincs sok időnk. De hát mégis, mennyi? Talán a század végéig van haladékunk?
… a hivatalos körök a legkonzervatívabb országtól a leghaladóbbig mindenütt egyöntetűen szembefordulnak azokkal, akik ki merik mondani a lázító igazságot, megfogalmazván, hogy a szuverén államhoz ragaszkodni nemcsak veszedelmes, de indokolatlan és szerfölött nevetséges is a mai modem korban.
Nézetem szerint az ember nagy kalandjának az az igazi célja, hogy olyan világot teremtsünk, amelyben virágba szökkennek legjobb tulajdonságaink, miközben kölcsönös megértés uralkodik az emberek között és eggyé válunk a Természettel …
Az emberiségnek nincs magasabb rendű célja annál, minthogy az ember kiteljesedjék, s ez a szó legtágabb értelmében előbbre való minden más fejlesztési célkitűzésnél. … az emberi kiteljesedés … nem rögtönzött, hanem előre kiszámított, s az kell jellemezze, hogy az ember felkészül rá.
A társadalompolitikai fejlődés és a technológiai haladás szerkezeti kettőssége – íme, az emberiség szempontjából kívánatos harmónia egyik legfőbb akadálya korunkban … Nincsenek tervek és programok ama, hogyan tudnók kielégíteni a földtekén élő emberek nagy tömegeinek elemi szükségleteit, és miképpen biztosíthatnánk számukra tisztes megélhetést.
Hajtjuk magunkat, kiaknázunk, manipulálunk, tizedelünk, pusztítunk, és közben nem vesszük észre, hogy a bennünket körülvevő dolgok lényegét változtatjuk meg ezzel. Megmérgezzük a levegőt és a vizet, holott sem levegő, sem víz nélkül nem lehet élni; hatalmas városokat építünk, amelyek foglyaivá tesznek bennünket, …
– A nemzés a legmagasabbrendű emberi kifejezésforma, melyet szigorú társadalmi erkölcstannak kell szabályoznia.
– Ha választani kell a terhesség megszakítása vagy aközött, hogy a világra hozandó gyermek élete nyomorúságos lesz, illetőleg éhínség, háború viszi sírba, senki nem választhatja második lehetőséget.
– Általánosságban szólva, szükségletnek csak az nevezhető, amit az egyén vagy a közösség számára ki tudunk elégíteni.
– A természet megóvása és az élet egyéb formációi iránti tisztelet – nélkülözhetetlen feltétele az emberi élet fenntartásának és az életminőség biztosításának.
– Senkinek nincs kizárólagos joga a természeti erőforrásokra: ezeket még kell óvni, lehetőleg egyenlően kell elosztani, bárhol van is a lelőhelyük.
Kezünkben a jövő. Id.: Poszler György: Találkozások. Bp., 1992.
