PILINSZKY JÁNOS (1921–1981, költő)
PILINSZKY JÁNOS (1921–1981, költő)
Parázna vagy, mondom neked, parázna,
– hallgass, míg végére jutok! –
de szíved alján embertelen árva,
s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod.
– hallgass, míg végére jutok! –
de szíved alján embertelen árva,
s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod.
…
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?
mit őriz még a holnap?
Egy egész örökkévalóság
őrzi mindannyiuknak sorsát;
őrzi mindannyiuknak sorsát;
…
…
ha öröklétre születünk,
mért halunk meg hiába?
Esztendők múlnak, évek s a remény –
mint szalma közt kidöntött pléhedény.
mért halunk meg hiába?
Esztendők múlnak, évek s a remény –
mint szalma közt kidöntött pléhedény.
A bárány az, ki nem fél közülünk,
…
A halálunkat, azt nem, azt nem adjuk.
Azt magunkhoz szorítjuk és nem adjuk.
Azt magunkhoz szorítjuk és nem adjuk.
Boldogtalan a pillanat, mikor
fölfedezi az árva önmagát,
s arra gondol, hogy másnak is
fontos lehet e kéz, e görbeség,
s azontúl ama vágyik, hogy szeressék.
fölfedezi az árva önmagát,
s arra gondol, hogy másnak is
fontos lehet e kéz, e görbeség,
s azontúl ama vágyik, hogy szeressék.
A humánum egymaga tehetetlen azzal szemben, ami egyszer lezárult, s legfeljebb az emlékezés illúziójával képes behatolni a múltba.
… az alázat – magunkra venni a világ képtelenségének súlyát, mintegy beleöltözve a lét és tulajdon ellentmondásainak terhébe – minden, csak nem meghátrálás.
Nagyvárosi ikonok. Bp., 1970.
