EGY NAGY HÁBORÚ ELŐJÁTÉKA Megjegyzések az 1591–1593 közötti oszmán politikáról
399EGY NAGY HÁBORÚ ELŐJÁTÉKA
Megjegyzések az 1591–1593 közötti oszmán politikáról*
Megjegyzések az 1591–1593 közötti oszmán politikáról*
Megjelent: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára, főszerk. HANÁK Péter, szerk. NAGY Mariann. Pécs, 1997, 77–82.
Tizenhárom évnyi kimerítő háborúskodás után 1590 márciusában az oszmán udvar békét kötött Perzsiával. A birodalom belső békéje azonban mintha éppen ekkor bomlott volna fel: Észak-Afrikában lázadások törtek ki. Anatóliában több helyütt egymásnak estek a portai zsoldos katonák és a helyi lakosok, Isztambulban pedig a janicsárok és a szpáhik szinte minden zsoldosztáskor zavargásokat robbantottak ki. Az oszmán kormányzatot komolyan aggasztotta a külpolitikai helyzet alakulása is: fennállt a veszély, hogy Lengyelország az osztrák Habsburgok, Franciaország pedig a spanyolok kezébe került, s az európai hatalmi erőviszonyok az Oszmán Birodalom kárára változnak meg. A keresztény hatalmak isztambuli diplomatái 1590 táján egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy a szultáni udvar a nagyobbnak ítélt veszély elhárítására Spanyolország ellen fog tengeri háborút indítani. E várakozásokat látszott alátámasztani, hogy az oszmán vezetők 1591 elején új hadiflotta építésébe kezdtek, s nyíltan arról beszéltek, hogy a spanyolok ellen készülődnek. Mint tudjuk, két és fél év múlva a szultáni seregek mégis Magyarország ellen vonultak fel, s kitört az ún tizenöt éves háború.
A Porta indítékait vizsgálva a modern történetkutatás arra a következtetésre jutott, hogy a szultáni udvar a belső válság levezetése érdekében döntött az újabb szárazföldi háború mellett. Erre leginkább az alábbi tényezők ösztönözték volna:
1. A birodalom pénzügyi rendszerének összeomlása; az „árforradalom” és a nyomában fellépő infláció miatt a Porta nem tudta fizetni felduzzadt és munka nélkül maradt udvari zsoldos csapatait, s hogy elejét vegye lázongásuknak, inkább háborúba küldte őket.
2. A zsoldosokkal szövetséges háborús frakció fellépése, élén a magyarországi háború legfőbb hívének tartott Szinán pasával.
4003. A boszniai–horvátországi és a magyarországi határküzdelmek fellángolása, Haszán boszniai pasa katonai működése és veresége.
4. A Habsburgok közép- és kelet-európai térnyerése, s az a tény, hogy „a bécsi király” megtagadta az ún. „tisztességes ajándék” (oszmán felfogás szerint: évi adó) beküldését.
Noha ezek az események és megfontolások valóban közrejátszottak a háború kitörésében, számos részlet és összefüggés mindmáig tisztázatlan. Például: igaz-e – amit a Habsburg katonák és diplomaták mindig is állítottak –, hogy Haszán pasa a Porta titkos támogatásával háborúzott több mint két éven keresztül? Miért lendült mozgásba az oszmán hadigépezet a nyugati végeken, s mi váltott ki általános nyugtalanságot a határtartományokban 1590–1591-től kezdve? Mikor döntött a Porta a magyarországi háború megindításáról: 1591-ben, 1592-ben vagy 1593-ban? Létezett-e „háborús frakció” a fővárosban, s milyen szerepet játszott Szinán a háború kirobbantásában? E kérdések közül ezúttal a Boszniában és Magyarországon kialakult helyzettel, Haszán pasa és a szultáni udvar viszonyával, valamint a Porta magatartásának változásaival foglalkozom. Fejtegetéseim főleg a szultáni tanács korabeli rendeletein (az ún. mühimme defterik anyagán) alapulnak. Mintegy hetven utasítást dolgoztam fel, melyeket 1591–1593. nyara között küldtek a boszniai és a budai beglerbégnek.
