(1584. okt.–)1585. febr. 17. után–1593. okt. 6. Tharnóczy Farkas
(1584. okt.–)1585. febr. 17. után–1593. okt. 6. Tharnóczy Farkas
1584. szept. 4. Rudolf király határoz arról, hogy T-t nevezi ki Istvánffy István helyére. (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 175. fol. 4.)
1321584. szept. 5. és 20. T. benyújtja feltételeit a tisztség elvállalása kapcsán. (Uo. fol. 289. és fol. 291.)
1584. szept. 5. A Haditanács értesíti Ferranto Samaria főkapitányt, hogy T-t fogadták fel Istvánffy helyére. (Uo. Reg. Bd. 176. fol. 250.)
1584. szept. 20. T. érdeklődik a Haditanácstól, hogy beiktatása október 20-án vagy 31-én lesz. (Uo. fol. 254.)
1585. febr. 17. Elrendelik Michael Sticzl mustramesternek T. beiktatását. (Uo. Reg. Bd. 178. fol. 145.)
1587. aug. 20. T. továbbra is Veszprémben szolgál, hiszen ekkor az ottani őrséggel együtt levelet intéz Batthyány Boldizsárhoz. (MOL P 1314 No. 48 573.)
1588. okt. 7. Palásthy György veszprémi lovaskapitány* kéri a T. által betöltött tisztséget. (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 183. fol. 313.)
Palásthy március 26-án még a palotai vicekapitányságot kérte. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 183. fol. 252. Lovaskapitányi tisztére (1587. okt. 2.): ÖStA KA Best. No. 374.
1592. dec. 14. előtt Ferdinand Graf zu Hardegg kéri T. szolgálatainak kifizetését és elbocsátását. (Uo. Exp. Bd. 188. fol. 100. Vö. még Uo. fol. 206.)
1593. okt. 6.* † A vár elestekor még mindig T. a vicekapitány. (PETHŐ, 1993. 135.) Tisztét teljes bizonysággal ekkor bekövetkezett hősi haláláig viseli, hiszen ő – az őrség nagy részével ellentétben – nem fut el Veszprémből, hanem utolsó csepp véréig védelmezi azt. (ERDÉLYI, 1913. 109.)
A vár 1593. évi eleste idejére Veress D. Csaba Fekete Mátyást [helyesen Máté – P. G.], Hungler József pedig Eörsy Pétert nevezi vicekapitánynak (VERESS D., 1983. 139. és HUNGLER, 1986. 86. és 90.), noha Fekete pusztán gyalogvajda, Eörsy pedig – miként a Haditanács egykorú iktatókönyvei és a közel egykorú Pethő Gergely-féle magyar krónika is állítja – lovashadnagy volt. Fekete tisztére: TAKÁTS, 1928/2. 481. és MOL P 590 Fasc. 24. No. 442. Eörsy 1585 tavasza óta viselte lovashadnagyi tisztét, amelyet korábban a neves tihanyi kapitány, Pisky István töltött be. (1584. szept. 5. Andreas Teufel győri főkapitány javasolja, hogy Eörsynek adományozzák a Tihanyba távozó Pisky István veszprémi lovaskapitányi tisztét. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 175. fol. 127., okt. 12. Ferranto Samaria veszprémi főkapitány ugyanezt kéri. Uo. fol. 300.; 1585. febr. 17. Elrendelik Michael Sticzl mustramesternek Pisky tihanyi beiktatását. Uo. Reg. Bd. 178. fol. 145.; márc. 25. Pisky átveszi tihanyi tisztét: „Pisky István jött be Tyhanban az kapitányságban 25 Martii 1585, adták az kulcsot kezében 26 Martii, ment ki Mestery János 27 Martii.” PRT X. köt. 169.) Eörsy egyébként 1593-ban sikerrel menekült el a Veszprémből csúfosan megfutó királyi őrségből, s később Győrben, Magyaróvárott, majd Esztergomban szolgált. 1602-ben egy török elleni akcióban lelte halálát. A várból való elszökése miatt ugyan 1595-ben a pozsonyi országgyűlés halálra ítélte, de később kegyelmet kapott. PÁLFFY, 1997/1. 17–18.
