II. 6. 1. 3. Domborzatábrázolás
II. 6. 1. 3. Domborzatábrázolás
A felmérés kezdetekor a domborzatábrázolás lendületcsíkozással történt, amely a lej-tők meredekségét kifejezi ugyan, de nem metrikus. A magasabb hegységekben, a nehezen hozzáférhető karsztvidékeken (az I. katonai felméréséhez hasonlóan) gyakori volt a szemmértékkel „à la vue” történő felvétel. 1827-től, némi módosítással, a Lehmann-féle182 geometriai csíkozást alkalmazták (lejtő-, illetve pillacsíkozás). Lehmann függőleges megvilágítást vett alapul, így minél meredekebb a lejtő, annál sötétebb az ábrázolás, vagyis vastagabb a fekete csík és vékonyabb a fehér. Lehmann eredetileg a lejtők ábrázolásához a fekete és a fehér részesedését 0°-45°-ig 5 fokonként arányosan osztotta el. Az Osztrák Birodalom területére azt a változtatást vezették be, hogy a magashegységek ábrázolásához a skálát a 45°-nál meredekebb lejtőkre is kiterjesztették. A lejtőszögeket lejtésmérő alkalmazásával állapították meg és az értékeket Lehmann táblázata segítségével ábrázolták183.
Johann Georg Lehmann (1765–1811), egy szászországi molnár fia, aki a csíkozásos hegyábrázolási módszer megreformálásával foglalkozott.
A Lehmann-féle domborzatábrázolásról részletesen Irmédi-Molnár, 1970. 225–228. o.
Az 1833-ban megkezdett trigonometriai magasságmérések az Adriai-tenger szintjére vonatkoztak, a feltüntetett magasságokat bécsi ölben adták meg.
