A korona és kard
A korona és kard
Endre király testvérét, Bélát tette trónja örökösévé.
Ez ígérete után fia született, Salamon.
Az apa elfeledé az ígéretet, mire a király megesküdött, s fiát mikor még az alig volt hétéves, megkoronáztatá; a koronázási ünnepélyen jelen volt Béla herceg is, s arcán nem látszott semmi keserűség, midőn a koronázási himnuszban éneklék a karok: „Esto dominus fratrum tuorum!” (Légy ura testvéreidnek.) De András jobban megijedt a hideg arctól, mint hogyha azt haragosnak látta volna, s hogy testvérét kísértetbe hozza, magához hivatá őt várkonyi várába, egy szőnyeget terítetve le a trón elé, melyre korona és kard voltak letéve.
A kísértés Bélának életébe kerülhetett volna, a trón mögött gyilkosok voltak elrejtve, kiknek Bélát azon esetben, ha a koronához nyúlna, meg kelle ölniük.
– Válassz – monda testvérének a király. – A korona a királyság, a kard a hercegség jelképe, amelyiket választod, legyen a tied, a másik maradjon fiamnak.
Egy hang alig hallhatóan susogá a hercegnek: „Válaszd a kardot”. Miklós volt az, a testőrök vezére.
És Béla a kardot választá. (Vörösmarty költeményéből, mely e tárgyról szól, így felel Béla: „Kard ada hölgyet, hírt, a kard megszerzi, ha szükség, a koronát…”)
De András, midőn kardot adott testvére kezébe, gonosz eszközt adott maga ellen. Azon kard őt koronájától s életétől fosztotta meg.
Az élte elleni nemtelen merényt megtudva a herceg, elfutott ipához, a lengyel királyhoz, s onnan harcias sereggel tért vissza bátyja ellen.
Ez is idegen segélyhez folyamodott, a császár két vezért, egy harmadikat a cseh király külde segélyére, Béla mind a hármat megveré és elfogta; a király magyar seregei a csata után hozzá csatlakoztak. Endre maga a csatában futó lovaktól gázoltatott agyon.
