A szultán követei
A szultán követei
Az ötéves fegyvernyugvás alatt, mit Bajazid kötött Mátyással, három ízben küldött a szultán követséget a magyar királyhoz.
Első követe Korneuburg alatt találta a királyt. Éppen a várat ostromolták, s Mátyás ott állt az ostromágyúk között; a követ elmondá a szultán üdvözletét, mire Mátyás rögtön válaszolt, de a jámbor török a rettentő ágyúdörgéstől egy szót sem értett a válaszból, s nem merte megkérdeni a királytól másodszor, hogy mit mondott, hanem visszatért üzenet nélkül.
A második Visegrádon találta a királyt oly pompa és méltóságos fény közepette, milyet Sztambulban sem látott soha a török.
A derék muzulmánnak elállt az elméje a király tekintete előtt, úgyhogy nem tudott egyebet rebegni, mint e szót: „A szultán üdvözöl!”
Miután e köszöntést háromszor elmondá s többet nem bírt előhozni, Mátyás azt válaszolta neki:
– Hasonlóan üdvözlöm és kérem, hogy küldjön náladnál bölcsebb követet.
Úgy történt, Bajazid harmadszor is küldött a királyhoz, s csak a harmadik követ tudatá vele, hogy a szultán újabb három évre kívánja meghosszabbítani a békét.
Mátyás elfogadta a kívánatot; az ő kardja többé össze nem csapott az ozmanéval.
Európa minden fejedelmei csak nézők akartak lenni a nagy harcjátékban, mit a magyar a törökkel az ő érdekeikért folytat; Mátyás megfordítá a játékot, s a nézőkből szereplők lettek, a vihar félrevonult Magyarország fölül, s míg villámaival a szomszéd országokat gyújtogatá, idebenn áldás volt és jólét minden fedél alatt.
Bölcsesség az országok fundamentoma!
