A DIÁKOK ÉS A BAKTER
A DIÁKOK ÉS A BAKTER
Nem tudtak aludni a diákok a kollégiumban az éjiőr kiabálásától. Egyszer este tíz órakor beszólítják a contrascribához.
– Legyen olyan jó, édes barátom.
– Csak tessék velem parancsolni.
– Aztán meg egy pohár bort is kap.
– Köszönöm, nem kell az nekem; hanem azért megiszom.
– Hát nem tenné meg azt a szívességet, hogy minden reggel három órakor itt, az én ablakom előtt kiáltaná el az órát, de csak jó hangosan, hogy felébredjek rá, mert mindig fel kell kelnem a sok dolog miatt. Aztán minden este kap egy pohár bort.
– Szívesen, uram. Egyiket sem mulasztom el.
Teljesíté is pontosan. Este tíz órakor megjelent a pohár borért, s éjfél után minden órát beordított az ellenőr ablakán.
Ez így ment szépen öt napig, hatodik nap este kifigurázták a legényt a diákok.
– De iszen sohasem kap kend itt több bort; most mondja a szenior, hogy kendnek csúnya kötelessége itt a kollégium előtt kiáltani az órákat, mégpedig ingyen.
– Mégpedig ingyen? – kiált fel kifordult képpel a bakter – azt szeretném látni, ki parancsolja meg nekem?
S ettől fogva nem kiáltott több órát a diákoknak.
