A TŰZAKNA FELLOBBAN
A TŰZAKNA FELLOBBAN
Másnap korán reggel sietett főnökéhez vicomte de Brancardier. Ott talált nála egy idegen urat, de neki szabadalma volt mindenkor belépni a dolgozószobájába, s azt az idegen urat, kivel főnöke beszélgetett, figyelembe sem vette.
– A várt fordulat megtörtént – mondá félhalkan főnökének.
– Hogyan?
– Monsieur Zárkány ama levélben rögtöni visszahívatását kapta meg.
– Ez még nem bizonyítja a fordulatot. Lehet, hogy csak hely- vagy személyváltoztatásról van szó.
– Arca mindent elárult. Tökéletes bukását lehetett olvasni róla. Elsápadt, mint aki halálítéletét olvassa.
– Lehetett neki utasításul adva abban a levélben, hogy sápadjon el, mikor azt végigolvassa.
– Ajkai reszkettek, szemöldei összehúzódtak.
– Óh, uram, a diplomaták nagy komédiások, – térdei inogtak, fogai vacogtak. Ez mind utasításában lehetett. Még talán könnyezett is?
– Valóban a szemei megteltek könnyel.
– No mondtam ugye? Ennek én mind nem hiszek. Láttam én már ilyet.
– És rögtön elutazott még az éjjel.
– Még annak sem hiszek.
– De uram! Itt hagyott egy félbeszakadt légyottot a legszebb asszonnyal.
– Igen? No mar akkor elhiszem neki, hogy megbukott. Hadd mutassam be önöket egymásnak. „Vicomte de Brancardier”, „duc de Nornenstein”.
Bizony legfőbb ideje volt. Vicomte Brancardier már éppen meg akarta nevezni azt a szép asszonyt.
*
Amik ezután történtek a világban, azt följegyezték a krónikák minden napról.
Július 9-én a francia hadügyminiszter kinyilatkoztatá a kamarák előtt, hogy a hadsereg csatakészen áll.
Tizedikén gyorsfutár küldetett a nagykövethez Wildbadba, határozott utasításokkal.
Tizenegyedikén kimondatott, hogy Metznél tábort kell összevonni.
Tizenkettedikén a külügyminiszter kinyilatkoztatta a törvényhozó test előtt, hogy a nemzet becsülete van megsértve.
Tizenharmadikán nagy munkástömeg tartott meetinget Párizsban – a béke érdekében, s elhatározá a kormányt felkérni, hogy ne kezdjen háborút. A küldöttség nem fogadtatott el. „A béke a forradalom!” Azt mondták.
Tizennegyedikén a porosz király azt izente a francia követnek, hogy „nincs több mondanivalója”.
Tizenötödikén megizenték neki a háborút.
Tizenhatodikán a törvényhozók megszavazták a hadi hitelt, és a hadsereg mozgóvá tételét kétszáznegyvennégy szóval „egy” ellen.
Ez elég volt egy hétre.
