AZ ISMERETLEN ÍRÁS
AZ ISMERETLEN ÍRÁS
Hogyan került a hun király palástjára a mehdruli írás? Annak valószínű magyarázata az, hogy a sok asszonyai közül az egyik, aki a palástot kihímezte, kaukázusi nő volt. Volt bíz az ősünknek minden népfajbul felesége. Dicséretére válik.
A sírleletről azután az e célra kiküldött bizottság jegyzőkönyvet szerkesztett; a bizottság alakult a képviselőház és főrendiház, a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti és kolozsvári Tudományegyetem, a Történelmi Társulat, a Képzőművészeti Társulat, az Iparmű-egyetem, a Népismei Társulat tagjaiból s a múzeum igazgatójából. Az egész leletnek a leírása teljes négy órát vett igénybe, azután következett a fényképező, délután megnyittatott a kupolaterem a meghívott főméltóságok és hírnevességek számára. Megható jelenet volt, amidőn az uralkodó család tagjai levett föveggel járultak Magyarország legrégibb királyának ravatala elé. Azután országos díszlakoma következett, számos áldomásokkal. Künn az új Városligetben pedig e nagy nap örömére népünnep rendeztetett, fehér ló áldozattal, mely az ősi szokást utánozta. Este fáklyászene, művészi táncestély jelmezekben, fényes kivilágítás, tűzijáték, léghajó felbocsátás, estig tartó harangszó, másnap rekviem a templomokban a nagy hun király lelki üdvéért, akiről történetbúváraink hiteles okiratokkal kideríték, hogy amidőn olaszországi hadjáratában szent Péter és Pál apostolok megjelenének előtte s tiltó szavukat egyesítve Leó pápa könyörgő szózatával, rábírták a hun királyt, hogy az örök várost megkímélje s Róma kapujából visszaforduljon, ugyanakkor a szent keresztséget is felvette ugyanazon pápa kezéből. Különben nem is vehette volna feleségül a római katolikus Ildikót. Ezért a teljes siker reményével éledt fel az az indítvány, hogy Attila (Róma megkímélője) sírjából feltámadása után a naptári szent nevek sorába iktattassék; egészen analóg levén a megtérése a pogány Sauluséval, a netaláni skrupulusok péterfillérekkel kegyesen kiengeszteltetvén.
Én azonban mindezen fényes ünnepségekből magam se nem láttam, se nem hallottam semmit, nemcsak azért, mert teljes életemben iszonyodtam mindenféle parádétól, hanem még inkább annál a buzgalomnál fogva, mely nem hagyott nyugodnom, míg én a mehdruli írásnak a titkát ki nem tanulom. Mi ketten az én örmény tudósommal (Dilariáninak hítták) fényes éjjel bezárkóztunk a koporsók közé, a kupolaterem kulcsa nálam volt, s ott sötét hajnalig egyik cikornyát a másik után rajzoltuk le hosszú pergamenszeletekre; nem feledkezve meg a felül és alul helyezett pontozatokról sem, amik a magánhangzókat jelzik.
Mikor ezzel teljesen elkészültünk, akkor hozzáfogtunk a betűk szótagolásához, amiket a mehdruli alfabét szerint kitalálnunk könnyű volt.
Akkor voltunk aztán csak igazán megakadva.
Az ekként összeállított szavak semmi ismeretes nyelvben nem voltak feltalálhatók: se perzsa, se szanszkrit, se prákrit, se arab, se török nem volt azoknak szülőanyja.
Tudós Dilariáni sokat járt a Kaukázusban. Az volt a véleménye, hogy ott húszféle nemzet lakik egymás szomszédjában, mely mindannyi más nyelven beszél: ezek közül valamelyiknek kell az írás kulcsával bírni. Rá hagytam magam beszélni, hogy őtet bízzam meg a Kaukázus felkutatásával. E felfedező útra utalványoztam neki húszezer piasztert. El is ment vele. Soha nem beszéltem vele többet se cserkeszül, se csecsencül.
Magam azonban ahhoz a módszerhez folyamodtam, hogy százezer korona jutalmat tűztem ki annak a nyelvtudósnak, aki az Attila palástján található írást helyesen megfejti, s ezt a jutalomhirdetést a világ minden hírlapjában beiktattam.
Volt aztán búcsújárás a föld minden zónájáról Budapestre! Láttunk kínai, japán és guatemalai tudósokat utcáinkon, tarkállott a sokaság a keleti talároktól: S mindennap volt verekedés a tudósok között.
De mielőtt ennek az ismeretlen írásnak a megfejtéséhez eljutnék, egy gyakorlatilag fontosabb eseményt kell közben fölemlítenem. Az Attila-koporsók feltalálásának ünnepségeit nyomban túlszárnyalta az általam létrehozott tisza-dunai csatornának megnyitása. Ez igazán országra szóló esemény volt, egy olyan mérnöki művelet, mely elháríthatlannak látszó akadályokat leküzdve, szerencsés ötletek, új találmányok felhasználásával egy ország gazdasági viszonyait, közlekedési rendszerét kedvezően átalakította.
E csatorna megnyitás-ünnepélyére a világ minden részéből felsereglettek a szakértő hírnevességek. Azok között volt egy mexikói spanyol mérnök, Szerafino.
