XXII. Porok és hamvak
XXII. Porok és hamvak
Heister szavának állt. Amivel fenyegetőzött; betölté. A kivégzett Ocskay Lászlóért lefejeztetett három kuruc vezért.
Erre aztán megint a kuruc vezér ítéltette halálra a hét fogoly osztrák vezértisztet, azok között Ritschánt.
Lélekfájás ezekre az időkre visszagondolni!
Ocskay Lászlót eltemették, künn a szabad mezőn: nem megszentelt földbe; jeltelen sírba, még csak keresztet sem tettek a fejéhez. Csupán sűrű tövissel vették körül, mint a pogány időkben a villámütés félelmetes helyét.
Úgysem fogja azt látogatni senki.
Egy reggel a cirkáló őrjárat egy női alakot látott meg e síron fekve.
Odamentek, megszólították. Arccal feküdt a síron, nem felelt. Költötték: nem ébredt.
Egy török kés volt nyelével lefelé a sírhalomba megerősítve; felfelé álló vasával az alvó nő szívén keresztül szúrva. Két karjával átölelte a sírt.
Voltak, akik ráismertek benne a szép Szunyoghy Ozmondára, született Eszterházy grófnőre.
Annyira szerette-e őt, hogy képes volt megölni, s úgy egyesülni vele a halálban? Ő vitte-e imádott bálványát, kiszámítva a vérpadra, hogy a sírban legyen az övé? – Átvitte e titkot a másvilágra, s bizonyára kegyelmes bírára talált, aki nem emberek gondolatai szerint ítél, aki nem azt nézi, hogy mit tettünk, hanem azt, hogy mit éreztünk.
Még abban az évben utoljára hangoztatták a tárogatók a szvihrovai nótát a Kárpátok ormairól, mikor Bercsényi búcsút vett hazájától örökre.
Rákóczi hadseregének maradványai a majtényi síkon lerakták a fegyvert. A négyszögű tér, ahol az megesett, be van kerítve sánccal, s ma már sűrű erdő, bozót nőtte azt tele. Soha ember be nem lép a bozótba, vadász nem keres ott zsákmányt, vándor nem vág útra való pálcát a gesztjéből: ott valami kísért!
Pálffy János, a bán, és Károlyi Sándor, Rákóczi vezére megalkudtak a békekötésben: szatmári békekötésnek hívják azt az okmányt.
I. József már azt nem érte meg: ifjan halt el a hadjárat bevégezte előtt.
A békekötés után Ocskay Sándor hazatért birtokaira, mikor a conventio visszaadatott neki.
A krónika azt mondja, hogy a béke helyreálltával nőül vette szerencsétlen László bátyja özvegyét, Tisza Ilonát. Ocskay Lászlónak egy gyermeke sem ért emberkort. A hatalmas, nevezetes Ocskay családnak Ocskay Sándor a törzse.
Ez volt a története azoknak, akik szerettek, és aki szeretve volt mind a vérpadig.
