Zsolt. 12.
Zsolt. 12.
Zsolt. 12,1
A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.
Zsolt. 12,2
Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. [Jer 5,1-3]
Zsolt. 12,3
Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
Zsolt. 12,4
Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
Zsolt. 12,5
Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
Zsolt. 12,6
Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
Zsolt. 12,7
Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. [Zsolt 18,31]
Zsolt. 12,8
URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
Zsolt. 12,9
még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.
