Zsolt. 36.
Zsolt. 36.
Zsolt. 36,1
A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé.
Zsolt. 36,2
A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, [Róm 3,18]
Zsolt. 36,3
sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
Zsolt. 36,4
Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.
Zsolt. 36,5
Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. [Mik 2,1]
Zsolt. 36,6
URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
Zsolt. 36,7
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam.
Zsolt. 36,8
Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Zsolt. 36,9
Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Zsolt. 36,10
Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. [Jn 1,4]
Zsolt. 36,11
Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.
Zsolt. 36,12
Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
Zsolt. 36,13
Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.
