Hab. 2.
Hab. 2.
Hab. 2,1
Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. [Ézs 21,8]
Hab. 2,2
Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! [Ézs 30,8; Jel 1,11. 19]
Hab. 2,3
Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. [Zsid 10,37; 2Pt 3,9]
Hab. 2,4
Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. [Róm 1,17; Gal 3,11; Zsid 10,38-39 ]
Hab. 2,5
Bizony, a bor megcsal, nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. Szélesre tátja torkát, mint a sír, telhetetlen, mint a halál, magához ragad minden nemzetet, magához gyűjt minden népet.
Hab. 2,6
De majd mindezek példázatot költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé - de meddig? - és másoktól elvett javakkal gazdagodik!
Hab. 2,7
De rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, fölébrednek, akiktől reszketsz, és zsákmányul esel nekik.
Hab. 2,8
Mivel te sok népet kizsákmányoltál, te is zsákmányul esel a többi népnek; azért, mert emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal.
Hab. 2,9
Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől!
Hab. 2,10
Házad gyalázatára vált, amit terveztél. Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél,
Hab. 2,11
mert a kő is kiáltoz a falból, és a tetőgerenda válaszol neki.
Hab. 2,12
Jaj annak, aki vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat! [Jer 22,13; Mik 3,10]
Hab. 2,13
Hiszen a Seregek URa így határozott: Amiért a népek fáradoznak, azt tűz pusztítja el, amiért a nemzetek fáradoznak, az semmivé válik. [Jer 51,58]
Hab. 2,14
De a föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. [Ézs 11,9]
Hab. 2,15
Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát!
Hab. 2,16
Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az ÚR jobbja a poharat, és szégyen borítja dicsőségedet.
Hab. 2,17
A Libánon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is rettegni fogsz. Hiszen te emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal.
Hab. 2,18
Mit használ a bálványszobor? - hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? - hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. [Ézs 44,10-20]
Hab. 2,19
Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne! [Zsolt 115,4-8]
Hab. 2,20
Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld! [Zsolt 11,4; Zof 1,7; Zak 2,17; Jel 8,1]
