Préd. 11.
Préd. 11.
Jótétemény, serénység, vígasság.
Préd. 11,1
Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.
Préd. 11,2
Adj részt hétnek [Zsolt. 112,9.] vagy nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre.
Préd. 11,3
Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad.
Préd. 11,4
A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sűrű fellegre néz, nem arat.
Préd. 11,5
Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.
Préd. 11,6
Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.
Préd. 11,7
Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.
Préd. 11,8
Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a [rész 12,3.] setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.
