Két asszony képében a bölcseség és bolondság hivogat.
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Elbocsátá az ő leányit, [rész 8,1. 2.] hivogat a város magas helyeinek tetein.
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
A ki tanítja a csúfolót, [rész 14,7. Máté 7,6.] nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és [Zsolt. 141,5.] szeret téged.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
A bölcseségnek kezdete az [Jób 28,28.] Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Mert én általam sokasulnak meg a te [rész 3,18. 10,27.] napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Balgaság asszony [rész 7,11-18.] fecsegő, bolond és semmit nem tud.
És leült az ő házának [rész 7,12.] ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!