Ésa. 4.
Ésa. 4.
A jövendő dicsősége.
Ésa. 4,1
És ama napon az Úrnak [Zak. 6,12. 13. Jer. 23,5. 33,15.] csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes [Zak. 3,8.] Izráel maradékának.
Ésa. 4,2
És lészen, hogy a ki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek [Ésa. 52,1.] mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beiratott.
Ésa. 4,3
Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, [Ésa. 1,25-27. 27,9.] a megégetés lelkével:
Ésa. 4,4
Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt [2 Móz. 13,21. Zak. 12,3. 9.] és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen;
Ésa. 4,5
És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől.
