Jer. 47.
Jer. 47.
A Filiszteusok, Tírus és Szidon jövendője.
Jer. 47,1
Az a szó, a melyet az Úr szóla Jeremiás prófétának a Filiszteusok felől, mielőtt [Ésa. 14,29. 31.] megverte a Faraó Gázát.
Jer. 47,2
Ezt mondja az Úr: Ímé, víz indul meg északról, és olyan lesz, mint a kiáradott folyó, és elárasztja a földet és annak mindenét, a várost és annak lakosait, és kiáltanak az emberek, és a föld minden lakosa ordít.
Jer. 47,3
Ménei patáinak [Ésa. 5,28.] csattogó hangjától, szekereinek zörgésétől, kerekeinek zúgásától nem gondolnak az atyák a fiakra erejök ellankadása miatt.
Jer. 47,4
És a nap miatt, mely eljött, hogy elpusztítsa egész Filiszteát, kivágja Tírust és Szidont és segítségének minden megmaradt töredékét, mert az Úr elrontja Filiszteát, a Káftor [Ámós. 9,7.] szigetének maradékát.
Jer. 47,5
Kopaszság [Ésa. 15,2. Mik. 1,16.] lepte meg Gázát, Askalon elnémult, maradéka az ő völgyüknek: meddig vagdalod magadat?
Jer. 47,6
Oh szablyája az Úrnak, meddig nem nyugszol meg? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass!
Jer. 47,7
Miképen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt néki? Askalonra és a tenger partjára oda rendelte őt.
