Jób. 26.
Jób. 26.
Jób czáfolja a Bildád beszédét, és dicsőíti az Isten mindenható bölcseségét.
Jób. 26,1
Jób pedig felele, és monda:
Jób. 26,2
Bezzeg jól segítettél [rész 2,11. 25,2-6.] a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Jób. 26,3
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Jób. 26,4
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Jób. 26,5
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Jób. 26,6
Az alvilág mezítelen előtte, [Zsolt. 138,8. 12. Zsid. 4,13.] és eltakaratlan a holtak országa.
Jób. 26,7
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Jób. 26,8
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Jób. 26,9
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét [Zsolt. 104,2. 3.] fölibe terítvén.
Jób. 26,10
Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Jób. 26,11
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Jób. 26,12
Erejével felriasztja a tengert, [2 Móz. 14,31. Ésa. 51,15.] és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Jób. 26,13
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Jób. 26,14
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny [Péld. 3,11.] rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
