2 Móz. 24.
2 Móz. 24.
A szövetség megerősítése; Mózes ismét felmegy a Sinai hegyre.
2 Móz. 24,1
És monda Mózesnek: Jőjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról.
2 Móz. 24,2
És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jőjjön fel vele.
2 Móz. 24,3
Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele, mondván: Mindazokat [rész 19,8.] a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.
2 Móz. 24,4
Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
2 Móz. 24,5
Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égő áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.
2 Móz. 24,6
Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.
2 Móz. 24,7
Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
2 Móz. 24,8
Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama [Zsid. 9,20.] beszédek szerint.
2 Móz. 24,9
Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;
2 Móz. 24,10
És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.
2 Móz. 24,11
És Izráel fiainak e választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.
2 Móz. 24,12
És szóla az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.
2 Móz. 24,13
Felkele azért Mózes és az ő szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.
2 Móz. 24,14
A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek vannak; a kinek valami ügye van, ő hozzájok menjen.
2 Móz. 24,15
Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhő borítá el a hegyet.
2 Móz. 24,16
És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből.
2 Móz. 24,17
Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.
2 Móz. 24,18
És beméne Mózes a felhő közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven [rész 34,28. 5 Móz. 9,9. 18.] éjjel vala Mózes a hegyen.
