Zsolt. 116.
Zsolt. 116.
Életünkben és halálunkban egyedüli vigasztalónk az Úr.
Zsolt. 116,1
Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Zsolt. 116,2
Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Zsolt. 116,3
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; [2 Sám. 22,5. 6. Zsolt. 18,5. 6.] nyomorúságba és ínségbe jutottam.
Zsolt. 116,4
És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Zsolt. 116,5
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Zsolt. 116,6
Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Zsolt. 116,7
Térj meg én lelkem [Zsolt. 13,6.] a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Zsolt. 116,8
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
Zsolt. 116,9
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Zsolt. 116,10
Hittem, azért szóltam; [2 Kor. 4,13.] noha igen megaláztatott valék.
Zsolt. 116,11
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember [Róm. 3,4.] hazug.
Zsolt. 116,12
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Zsolt. 116,13
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Zsolt. 116,14
Az Úr iránt való [Zsolt. 22,26.] fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Zsolt. 116,15
Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Zsolt. 116,16
Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Zsolt. 116,17
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Zsolt. 116,18
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom [Zsolt. 50,14.] az ő egész népe előtt,
Zsolt. 116,19
Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
