Zsolt. 131.
Zsolt. 131.
Az alázatos lélek tüköre.
Zsolt. 131,1
Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;
Zsolt. 131,2
Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
Zsolt. 131,3
Bízzál [Zsolt. 115,9.] Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
