Kemény (magyargyerőmonostori) nemes és báró.
Kemény (magyargyerőmonostori) nemes és báró.
Régi erdélyi család; eredete közös a Mikola, Radó, Kabos, Vitéz és Gyerőffy családéval. A közös leszármazás a XIII. század közepén élt Mikoláig vezethető vissza; a K.-család a XV. század folyamán vált ki a közös törzsből. A XV. századból kezdve előkelő szerepet visz Erdély történetében s K. János személyében rövid időre a fejedelmi czímet is megnyeri. Fiának, Simonnak 3 fia, János, László, Simon a XVIII. század elején bárói rangot kapnak. Ebből az ágból báró K. Sámuel s gyermekei Miklós, Sámuel és Katalin 1804. febr. 9. grófi rangra emeltetnek. (LR. erd. XIII/317.) Br. K. Farkas és gyermekei: József, Polixéna 1808. aug. 12. lesznek grófokká. (LR. erd. XIII/439.) Az ifjabb ágazatból K. László báró és gyermekei László, Lőrincz, Farkas, Miklós, Johanna, Teréz megbővitett czímerrel 1744. nov. 13. nyerik a bárói rangot. (LR. erd. IX/570.) Az ifjabb ágazatbeli tagok: Boldizsár, fiai Imre, Zsigmond, Sámuel; György fiai György, Sándor; Ferencz és gyermekei Simon, Pál, Péter, Zsófia 1755. febr. 18. lesznek bárókká. (LR. erd. X/384.) A család grófi ága kihalt; két bárói ága él. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor László gr. Szabolcsmegyében él. A család levéltára az Erd. N. Muzeumban. Történetét és leszármazását, teljes részletességgel tárgyalván családtörténeti forrásmunkáink, ismétlések elkerülése végett utalunk rájuk. – Vö. NI. VI/174– 82., 541.; MNZsbk. I. R. I/350– 60.; Szerencs 541– 3.; Siebm. 299., pk. 75., erd. 91– 2., 176.; Pálmay: Udvarhely 121– 4. (gen.); Márki II/195.; Böjthe 181– 2. (gen.); Gf. I/28., 37– 8., 136– 7. (régi gen.), II/23– 4., 57., 69., 104., 106.
