Bozó (dinyebereki és ágodi).
Bozó (dinyebereki és ágodi).
(II. K. 410–12.) A család régebbi történetét az alábi adatokkal egészítem ki.
A családi hagyomány szerint Burgundból menekült és a vezérek korabeli rablóhadjáratok alatt Lombardiában a magyarokhoz csatlakozott család, mely Baranyában letelepülve, új lakóhelyét régi lakóhelyének emlékére Digneberque-nek nevezte el, melyből a magyar kiejtés szerint a Dinyeberke, illetve Dinyeberki név alakult ki. A község, mely ma is fennáll, a régi okmányokban ezen két formában említtetik, sőt a lakosok ma is mindkét néven nevezik, hivatalosan azonban Dinnyeberki (pedig a dinnyéhez semmi köze). Ágod község, melyet a »Hunyadijak kora« című munka mint meglevőt sorol fel, Szigetvár ostroma alkalmával elpusztult. A család már az Árpádházbeli királyok alatt birtokos nemes család, melyről a legrégibb adat a »váradi regestrumban« található, mely 1230-ban sorol fel egy Bozót, aki megyei pristaldus.
I. Róbert Károly király 1305. megerősíti Bozó Vincét és fiát Pétert Dinyeberki és Ágod községek és a zigedi (szigeti) jószágrészek birtokaiban I. (nagy) Lajos király ügyvédje Wesser István visszafoglalást akart foganatosítani, melynek a Bozó és Vitha családbeli tulajdonosok ellenmondottak és bemutatták I. Lajos királynak 1367-ben kelt levelét, mely I. Károly királynak 1305-ben, s a pécsi káptalannak 1320-ban kelt kiváltságos leveleit átírja. Ezek után László nádor 1372-ben kelt oklevelében az említett okleveleket átírva, Bozó Pétert fentemlített birtokaiban megerősíti.
Királyi megerősítést nyert még a család Zsigmond és V. László királyoktól, utóbbi 1456-ban Dinyeberky Nagy Bozó Andrásnak Agatha és Ilona asszonyleányait fiusítja, továbbá I. Mátyás királytól 1468-ban kelt adománylevelekkel.
A török hódoltság alatt és az azt követő időszakban a család elszegényedett, a birtokrendezés kiforgatta őket ősi birtokaikból, ezekért a 17-ik század végén s a 18-ik elején pörösködnek, de eredménytelenül s a család nemcsak ősi birtokait vesztette el, hanem nemesi jogaitól megfosztva, jobbágysorba süllyedt.
A 18-ik század elején nemességének elismeréséért pörösködik a család. Az 50 évig tartott pör eredményeképen aztán Baranyamegye 1752. okt. 25. majd a Bozó József részére 1779-ben, végül pedig a Bozó Antal részére 1831-ben nemesi bizonyítványt adott ki.
A családnak a II. kötetben közölt leszármazásához a következő újabb adatok kapcsolandók: Aladár leánya, Eszternek férje Dömötör László; Géza (szül. 1861.) gyógyszerész, felesége Seeger Róza; leánya Ilona; Róza (szül. 1864.) † 1929.; Andor (szül. 1894.); és Levente (szül. 1897.); 1917-ben, illetőleg 1918. a világháboruban hősi halált haltak; Antal (szül. 1876. † 1917.); fia Ákos a vitézi rend tagja; másik fia Aladár 1913. született.
