JEFTE ÁLDOZATA
JEFTE ÁLDOZATA
Az ugyancsak ágyasviszonyból származó Jefte a Jordánon túli Gileádban működik, amely Rúben és Gád törzsi területén fekszik. Az Írás szépítő fogalmazása sem rejtheti, hogy pályáját rablóvezérként kezdte; nem is az Úr angyala szólította fel a magasztos akcióra, mint Gedeont, hanem népének vénei fordultak hozzá szorultságukban. Elvégre a rabló kardja is megteszi jobb híján, ha gazdája derekasan forgatja.
Jefte fogadalma elárulja, hogy az emberáldozat ez idő tájt még elfogadott dolognak számít Izraelben. Nem kell csodálkoznunk rajta, a görög mondákban két történet is kínálkozik párhuzamnak, nagyjából ugyanabból a korból. A Trója ellen készülő akháj hadak vezére, Agamemnón király Auliszban áldozatul ígéri leányát, Iphigeneiát Artemisz istennőnek, ha szelet küld a kikötőben veszteglő hajóhad számára, s mivel a szelet megkapja, be is mutatja az áldozatot. Idomeneusz krétai király viszont Trójából visszatérőben tesz olyan fogadalmat, hogy ha Poszeidón tengeristen hazasegíti, feláldozza neki az első embert, akivel a partra lépve találkozik – s ez a valaki történetesen a saját fia lesz.
Jefte leánya két hónap türelmi időt kér, hogy leányságát elsirassa; a zsidó nőnek szégyen volt szűzen és gyermektelenül meghalni, ezért járt ki a gyász szegény leánynak.
Efraim ismét zokon veszi, hogy kimaradt egy fontos hadjáratból – és így a hadjárat során szerzett zsákmányban való osztozásból –, s ezúttal fegyveresen akar elégtételt venni. Hanem rajtaveszt, és megvert seregének maradványai is elvéreznek a Jordán gázlóinál a ravaszul feltett, tájszólásukat firtató kérdésen: hogy mondják ki a sibbolet szót. A negyvenkétezer halottat természetesen igen alapos túlzásnak tekinthetjük, amiként a többi hadjárat és várdúlás számadatait is, de annyi valószínű, hogy a legnagyobb lélekszámú és legtekintélyesebb zsidó törzset komoly vérveszteség érte ebben a testvérharcban.
A zsidó törzsek egymás közötti torzsalkodását, amely néha még ennél is véresebb eseményekhez vezetett, ugyancsak hiba volna a korból és a történelmi helyzetből kiszakítva megítélni. Gondoljunk csak a görögségre, amelyet ma könnyedén tekintünk valamiféle egységes alakulatnak, pedig a különféle városállamok szüntelen háborúskodásban álltak egymással, még sokkal civilizáltabb századaikban is, és csak az olümpiai játékok napjai teremtettek átmeneti, törékeny békét a hadakozók között.
