IZSÁK TÖRTÉNETE
IZSÁK TÖRTÉNETE
Ábrahám első fia, Ismael Sára szolgálójától született. Hágár az asszonya térdén, voltaképpen az ölében szült, akárcsak utóbb Leának és Ráchelnek, Jákob asszonyainak szolgálólányai. Ez a póz azt imitálja, mintha az úrnő maga szülne, ezzel jelzi, hogy magáénak ismeri el a gyermeket. A mezopotámiai jogszokás tükröződik ebben.
Utóbb Sára maga is szült, Isten különös kegyelméből, s a gyermeket Izsáknak nevezték el, héberül Jichaknak, ami azt jelenti: nevetett – Sára ugyanis hitetlenkedve felkacagott, amikor meghallotta a jövendölést, hogy vénségére szülni fog. Más értelmezés szerint a név teljes alakja Jichag Él, azaz „rám nevetett (megörvendeztetett) Isten”.
Sára érthetően azt akarta, hogy saját fia legyen az örökös, ami egybeesett Isten kifejezett szándékával. Így hát Ábrahám eltávolította a háztól jogos elsőszülöttjét, Ismaelt, aki anyjával a pusztába ment. Kevés vizük hamar elfogyott, s ha egy angyal nem segít rajtuk, elvesztek volna. Ismaelnek később tizenkét fia született, s számos nép ősatyja lett, egyebek közt tőle származtatják magukat az arabok is.
A Biblia itt egy részletben ellentmondásba keveredik önmagával. Azt írja, hogy Ábrahám nyolcvanöt éves volt, amikor Ismael született, és száz, amikor Izsákot karjába vehette. Odébb viszont a pusztába űzött Hágárról azt olvassuk, hogy karban viszi aprócska fiát. Nyilván itt is több eltérő hagyomány hézagos összeillesztése okozza a zavart.
Izsák föláldozása, illetve az áldozat elengedése azt akarja példázni, hogy Isten már nem helyesli a kánaáni népek legtöbbjénél dívó gyermekáldozatot, az elsőszülött fiúgyermek feláldozását. Ebből és a későbbi, szigorú mózesi tiltásból, valamint abból, hogy ugyancsak a mózesi törvény az elsőszülött fiúk megváltása fejében állatáldozatot ír elő, okkal gyaníthatjuk, hogy a kezdetekben a zsidók is követték ezt a barbár szokást, sőt még a királyság korában is akadt példa rá.
A Biblia nem nevezi meg, de más eredetű hagyományok úgy tartják, hogy Eliézer volt az a szolga – inkább afféle jószágigazgató –, aki elment Háránba megkérni Rebekát Izsák számára. Ura „tompora alá” tett kézzel tett esküt – valójában nemzőszervére tett kézzel. Egyes keleti nomád népeknél ma is ez a legünnepélyesebb esküforma, hisz a hímvessző a férfi legnemesebb szerve, a természeti népek számára oly jelentős szaporodás forrása.
Ábrahám a távol lakó rokonok közül akart feleséget fiának, mert Kánaánban akkor s még hosszú ideig a házasság matrilokális volt, a férj a feleség családjához, illetve nemzetségéhez költözött.
Makpéla szántójának és barlangjának a megvásárlása fontos aktus: az eddig nomádként ide-oda vándorló Ábrahám most szerez először formális jogot ama föld egy darabjára, amelyet Isten ígérete szerint majd utódai birtokolni fognak.
