A LÁZADÁS KIROBBAN
A LÁZADÁS KIROBBAN
Modin húsz-egynéhány kilométerre esik Jeruzsálemtől, de az akkori Júdea határvidékének számított. Mattatiás pap volt, de vérségileg nem tartozott a főpapi vonalhoz – ezért később sokan vitatták fiainak s azok utódainak jogát a főpapi tiszthez. Júdás mellékneve valószínűleg az arámi maqqabah szóból ered, amely pörölyt, kalapácsot jelent, s talán Júdás ökölcsapásának erejére utalt eredetileg.
A lázadás hamar gerillaharc formáját öltötte, amely egyként irányult a királyi biztosok és katonai kíséretük meg a hitehagyott zsidók ellen. Figyelemre méltó, hogy a felkelők, bár a törvény elszánt hívei és harcosai, képesek racionálisan szűkíteni a szombatnapi tilalmak körét: szombaton is harcolni fognak, ha megtámadják őket. Mint láttuk, a tilalmak túl merev értelmezése két esetben is zsidók ezreinek heroikus, de értelmetlen pusztulásához vezetett.
A Mattatiás fiai köré szerveződő gerillacsapat hamarosan komoly létszámú sereggé nő, és két sikeres fegyvertényt mutathat fel: először megveri Apollónioszt – ez alighanem azonos a vezérrel, aki a szombati nyugvást kihasználva vette be Jeruzsálemet a király utasítására –, valamint Szerónt, akiről egyebet nem tudni. Arról sem értesülünk, mekkora hadak ellen aratják a győzelmet – annyira biztosra vehető; hogy számottevő túlerő ellen, ami hősiességüknek, Isten csodás segítségének, no meg bizonyára annak is tulajdonítható, hogy – mint a gerillák általában – otthonosabban mozognak a hazai terepen.
