MÓZES NEGYVEN NAPIG A HEGYEN
MÓZES NEGYVEN NAPIG A HEGYEN
A későbbi törvények egy csoportja javarészt a rendellenes nemi kapcsolatokat tilalmazza (igen szigorú büntetésekkel, nem sok különbséget téve a havibajos nővel háló és az állattal közösülő között), továbbá olyan kultikus vétségeket tilt – a Molok bálványnak való gyermekáldozatot, a kánaáni istenek jövendőmondóihoz és varázslóihoz fordulást –, amelyek csak jóval utóbb, Kánaán földjén terjedtek el a zsidók között. Fontos csoport a tisztasági törvényeké – ezek nemi eredetűek, illetve a halott érintésével és a leprával kapcsolatosak –, valamint azok a szabályok, amelyek a megehető és tiltott állatfajokat elkülönítik. Ezek a törvények és szabályok ősi hiedelmek, tilalmak és kultikus szokások maradványai. A magömléskor, illetve a nők havivérzésekor a régi felfogás szerint az életerő egy része eltávozik a testből, emiatt megszakad az élet Istenségével való kapcsolat is, ezt tisztulási szertartással kell helyreállítani. A halott érintése hasonlóképpen az élet ellentétével, a halállal való érintkezés, ugyanazon okból kell érte az élő Istent kiengesztelni. Hogy egyes állatok fogyasztását miért tiltotta a törvény, ma már nem minden esetben mutatható ki. Többnyire valami ősi tabu játszhatott szerepet, esetleg ma már ismeretlen kultikus szokások, hogy például valamely állatot fel lehetett áldozni vagy sem valamely istenségnek.
Az áldozatok rendje, nemkülönben a szent hajlék céljára szolgáló sátor és felszerelése, a papszentelés és a főpapi öltözék mind-mind sokkal később, részben csak a fogság utáni időkben létrejött szokások, szabályok és felszerelési kellékek visszavetítése, ezek utólagos szentesítése a mózesi törvény tekintélyével. Könyvünk szövegében csak a lényeges előírások szerepelnek, a bibliai szövegben azonban a legaprólékosabb mozzanatoknak is oldalakra terjedő leírása található.
