SALAMON BÖLCSESSÉGE
SALAMON BÖLCSESSÉGE
A bibliai elbeszélésből e ponton kiderül, hogy Dávidnak nem sikerült valódi kultuszközpontosítást végbevinnie pusztán azáltal, hogy a frigyládát Jeruzsálembe vitte, és sátrat építtetett neki. Továbbra is szokásban marad, hogy az ország számos pontján, magaslatokon áldoznak az Úrnak, ahogy ez a bírák ideje s valószínűleg még régebbi idők óta történt. Ez annak a jele, hogy Dávid nem akarta kenyértörésig vinni a dolgot sem a törzsi hagyományokkal, sem a népes papsággal, amelynek a sok szentély és áldozóhely adta a megélhetését. Nem akarta – vagy nem volt elég ereje hozzá, épp eléggé lekötötték azt a háborúk a külső és belső ellenséggel. Gyaníthatólag ezért nem szándékozott ő maga felépíteni a templomot, mert ez azt jelentette volna, hogy Jahve kultusza visszavonhatatlanul Jeruzsálemre összpontosul.
Maga Salamon is a régi módon áldozik (mellesleg épp a gibeoni szent hegyen, ahol nemrég atyja ölette meg Saul fiait és unokáit). A Biblia sajátos módon egyfelől elítéli ezt a ténykedését – „noha egyebekben az Úr útjait követte” –, másrészt Istennek tetsző cselekedetnek mutatja, legalábbis közvetett módon, hiszen épp ez alkalommal szól Salamonhoz kegyesen az Úr. Valószínűleg a helytelenítő kitétel a késői papi szemlélet megnyilvánulása, amely a fogság után újjáépült templomot az istentisztelet kizárólagos helyének tekinti, és ezt a jogállását a múltba is visszavetíti, illetve elítél minden olyan jelenséget, amely ellentétes vele.
Salamon bölcsességéről, amely utóbb közmondásossá vált, sokat és nyomatékosan ír a Biblia. Elsőként is ítélőbírói bölcsességét mutatja be a két parázna asszony esetével, valóban szellemes és meggyőző módon. Említi ezután, hogy mindenféle találós kérdésre meg tud felelni. A legtöbb ókori kultúrában az ilyen rejtvények nagy szerepet játszanak. Nemcsak logikai játékok, nemcsak az éles elmét teszik próbára, hanem gyakran az istenit, a kifürkészhetetlent fejezik ki, mint a görög jóspapok nehezen megfejthető kijelentései (a „dodonai jóslatok”) vagy a végzetes talány, amit a Szphinx adott fel Oidipusznak. Salamon tehát azzal, hogy az ilyen kérdéseket játszva megoldja, bölcsességének emberfeletti régióiról is tanúságot tesz. Megtudjuk továbbá, hogy a király hasonlóképp birtokában van a praktikus földi dolgok tudásának: mindent el tud mondani a növényekről, az állatokról s feltehetőleg egyéb élő és élettelen létezőkről. Végül kiderül, hogy „háromezer példabeszédet szerzett”, amiken inkább velős mondásokat, tömören megfogalmazott tapasztalati igazságokat és erkölcsi intelmeket kell értenünk.
