PÉTER A POGÁNY HÁZÁBAN
PÉTER A POGÁNY HÁZÁBAN
Az istenfélő Cornelius százados egy látomástól ösztönözve magához kéreti Caesareába a közeli Joppéban tartózkodó Pétert.
A szórványban élő zsidóság egy része erőteljes térítőtevékenységet folytatott pogány környezetében. Legfőképp prozelitákat igyekeztek nyerni (görög proszélütész a. m. „jövevény”), azaz olyan pogányokat, akik körülmetéltették magukat, a Törvény minden előírását betartották, és fizették a Templomnak járó adót. (Erre Jézus is célzott a farizeusokat korholva: „Jaj néktek… mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt…”) Voltak olyan pogányok is, akik csupán rokonszenveztek a zsidó egyistenhittel és etikával, eljártak a zsinagógába, megülték a szombatot, és bizonyos étkezési előírásokat is betartottak, de nem csatlakoztak teljességgel a zsidó közösséghez. Az ilyeneket nevezték istenfélőknek.
Az evangéliumi történetek kapcsán már felvetettem a kérdést: vajon Jézus valóban megbízta-e feltámadása előtt apostolait a pogányok között való térítéssel (pl. Lk 24,47), visszavonva ezzel korábbi tilalmát (pl. Mt 10,5)? Lássuk, hogyan reagál Péter apostol Cornelius meghívására.
Végül persze pozitívan, de csakis azután, hogy az Úr látomással, méghozzá háromszor megismétlődő látomással sulykolja belé, hogy amit isteni parancsok folytán tisztátalannak tud, azt mostantól fogva ne tekintse annak. E nélkül Péter bizonyosan szent borzadállyal utasítaná vissza a gondolatát is, hogy egy pogány házába lépjen, és nemcsak a belénevelt zsidó előítéletek miatt, hanem mert így parancsolta meg a Mester: „pogányok útjára ne menjetek”!
Az égi instrukció hatására Péter most már nem habozik meglátogatni Corneliust, és amikor a vele érkezett néhány zsidókereszténnyel együtt meglepve látja, hogy a Szentlélek kiárad az istenfélő háznépre, felismeri Isten útmutatását, és a keresztséget is kiszolgáltatja nekik.
Meg is kapja a magáét, amikor visszatér Jeruzsálembe, hisz botrányos tettének a híre már nyilván megelőzte: körülmetéletlenek házába lépett, és velük evett!
Péter derekasan megvédi eljárását, beszámol látomásairól és arról, hogy Isten maga adta jelét a Szentlélek elküldése által: az üdvösség útját megnyitja a pogányok előtt is. Ily módon a legmakacsabb ellenzőket is meggyőzi. Történelmi pillanat ez: isteni jóváhagyással, sőt isteni ösztönzésre kezdetét veszi a pogánymisszió, a judaizmuson belül formálódott kicsi szekta rálép az útra, amely a világvalláshoz vezet. Csak egyetlen mondat, a legkézenfekvőbbnek tűnő nem szerepel Péter védekezésében. Ez a mondat:
– Drága testvéreim, apostoltársaim, hát nem épp azt kötötte lelkünkre a Mester, mielőtt elbúcsúzott tőlünk, hogy minden népnek hirdessük az ő evangéliumát?…
