Klapka – Irányinak.
Klapka – Irányinak.
Brüssel, 1866. augusztus 23.
Nekem épen most kézbesített leveledből azt látom, hogy Kossuth és a hazai comité megbizottjai közötti differencziák tökéletes szakításra vezetnek.
A szerencsétlenséget szégyen tetőzze! Nem elég, hogy Magyarország, az ő kishitűségével, a legalkalmasabb pillanatot, melyet neki 1849 óta a gondviselés nyujtott, kihasználatlanul hagyta, még szerezzük meg ellenségeinknek – és épen aprčs coup – azt az épületes látványosságot is, hogy feltárjuk előtte belső szakadásunkat, agyarkodásainkat.
Ha mindez azután megtörtént, ha a világ szeme előtt anyagilag és erkölcsileg egymást tönkre tettük, akkor kivánjuk azt, hogy Magyarország földjéből jólét, szabadság keljen.
Isten óvjon, hogy ily munkában résztvegyek akár Kossuthtal, akár nélküle; akár a comité tagjaival, akár nélkülök.
A háború kezdete előtt egyetértést, bizalmat hirdettem, és ajánlom azt még a jelen pillanatban is, mikor – a legnagyobb valószinűség szerint – összetört reményeink koporsója fölött állunk.
Kossuth és a comité vették kezükbe ügyeinknek politikai vezetését. Az én positióm tisztán katonai volt, és a jövőben sem kivánok más lenni.
Sőt ezt is feltételekhez kötöm és pedig: a politikai vezetők egyetértéséhez.
Ha ez nincs meg, úgy nincs többé bizalmam tervünk sikeréhez, és akkor előbbre valónak látom kizárólag a családom szükségleteinek fedezésére szükségességek megszerzésének élni.
Ha további működéstek még használhat valamit, ha annak lehet még hordereje, akkor első dolgunk az lenne, szerezzük meg a porosz és olasz kormányok tiszteletét, bizalmát. Veszekedésekkel, gyanusításokkal az ellenkezőt érjük el, legfelebb gúnyt és szánalmat aratunk.
Kipróbált puritanismusodra appellálva kérlek, kövess el mindent, hogy Kossuth és a comité megbizottai között az egyetértés újra helyre álljon.
Az égető kérdéseknek szóbeli megvitatása leginkább vezetne czélhoz. Azért nagyon jó volna, ha Kossuth, te és az a két úr valahol, talán Svájczban, találkoznátok.
A változott viszonyok változott programmot kivánnak. Programm nélkül nincsen politikai működés.
Szükséges volna azt is tudni, hogy mely czélból tartatik fenn és organisáltatik még tovább, úgy Porosz- mint Olaszországban a magyar legio?
Ha Kossuth nem fogadná el ezt a conferentionális javaslatot, reménylem, Poroszországban nem lesznek azok a szczenariák, mint annak idején a magyar legiónál, Nápolyban, miket Vetterrel szemben elkövettek. Nem fogják a magyar nevet pellengérre állítani, hogy útját vágják a külföldön minden jövőbeli organisatiónak.
Bocsáss meg nyiltságomért, de a mit mondék, az egy oly ember lelkéből jött, ki hazáját és a szabadságot szereti, és ki barátjaival szemben őszinte.
Isten velünk!
Klapka György.
(Németből.)
