Kossuth – Pettinengo hadügyminiszternek.
Kossuth – Pettinengo hadügyminiszternek.
(1866. julius.)
Miniszter ur!
Nem lévén még Excziádtól értesítve az iránt, hogy mikor lehetne szerencsém Önt látni – egy igen sürgős körülmény kényszerít arra, hogy Önt ezennel – irásban – háborgassam.
A porosz királyi kormány azt követeli, hogy bizonyos számu magyar tisztet haladék nélkül Poroszországba küldjünk. – Ezen tisztek közül, kiknek el kellene utazniok, egyesek mint a rendes olasz hadsereg, mások mint a magyar legio tisztjei vannak rendelkezésben.
Alázattal kérjük tehát Excziádat, kegyeskedjék egy együttes vagy egyéni jellegü rendeletet kibocsátani, hogy azon tisztek, kik a fent említett helyzetben vannak, azon esetre, ha törekvéseink eredménytelenek volnának, ujból elfoglalhassák az állást s az illető fizetést, melyet jelenleg Olaszországban élveznek.
Kérem, Miniszter ur, kegyeskedjék fogadni legkiválóbb nagyrabecsülésem biztosításait.
Kossuth.
(Francziából.)
